Orbán Gáspár nem megy sehova. Marad, ott, ahol van, jó itt neki, esze ágában sincs elmenni. Csak viccelt a miniszterelnök fia, amikor azt írta a Facebookon, hogy Heidelbergbe megy Erasmus ösztöndíjjal tanulni.

Nem megy Heidelbergbe, nem sokkal az első közlés után ezt is feltette a Facebookra, csak meg akarta viccelni az országot.

Vicces országban élünk, egy vicces család szórakozik velünk. Orbánéknál minden nap csupa móka lehet és kacagás, soha nem fekszenek le anélkül, hogy este, elalvás előtt ne eresztenének meg valami jó poént.

Merthogy nemcsak a papa, de a gyerekek is nagyon viccesek. Orbán Gáspár nővére Ráhel is nyilván poénnak szánta, amikor svájci tanulmányainak költségeire utalva azt mondta: ők a férjével a saját lábukon állnak.

Értsd: nem apuka nyomja neki a pénzt, ők maguk keresik meg a 15 millió forintos tandíjat.

A kisebb Orbán-gyerekek humoráról egyelőre nem sokat tudunk, de idővel nyilván ők is megmutatják majd a nemzetnek, hogy mennyire viccesek.

Addig marad Ráhel és Gáspár, no és persze, az apuka, Orbán Viktor.

Aki legutóbb a halálbüntetést dobta be a köztudatba. Napirenden kell tartani, mondta. Aztán kiderült, hogy a Nagy Nevettető nem gondolta komolyan. Tudta ugyanis nagyon jól, hogy Magyarországon nem lehet bevezetni a halálbüntetést, valójában ő maga sem támogatná, de a napirenden való tartásra lenne igény.

Lehetne napirenden tartani a korrupció elleni küzdelmet - ebben az ügyben sem történik semmi, csak időnként beszélünk róla és nevetünk egy jót.

Vagy azt, hogy miből van Lázár tízéves kisfiának budai öröklakása? Rogánnak mitől növekednek meg rendre a négyzetméterei? Szjjártó miből vásárolt 167 millió forintos kulipintyót?

Jó, utóbbira van válasz: a szülei egy élet megfeszített munkájával rakták neki félre a rávalót.

Kimegyünk röhögni.

Egyszer már persze jó lenne néhány olyan vicc, amelynek nem mi vagyunk a kárvallottjai. Egy-két olyan poén, amikor nem magunkon kell kényszeredetten röhögnünk.

Mert most vicc van mindenütt, amerre nézünk. Egy nagy össznépi nevetés az életünk. A legjobb poén a nemzeti konzultáció. Rég nevettünk ilyen jót, mint ezeken a kérdéseken. Kár, hogy kicsit drága, egymilliárd forintba kerül, de nem sajnáljuk rá a pénzt, mert tudjuk, minőséget kapunk.

Tíz zongorát is rendelt a kormány, ez valamivel olcsóbb, mint a nemzeti konzultáció, mindössze 760 milliót kell fizetnünk érte.

Ehhez képest a parlamenti sokkoló maga a megtestesült olcsóság. Tízmillió forintért vértezik fel ezekkel a humánus gyilkolókkal az Országgyűlési Őrség tagjait.

Pedig elég lett volna Kövér László fotóját körbeküldeni e-mail-en, sokkolt volna az is mindenkit.

Köszönjük jó urak, hogy az Ezer Vicc országává méltóztattak tenni Magyarországot. Csak tessék időben szólni, amikor jön a poén. Tudjuk, mi a dolgunk: felállva tapsolunk és nevetünk.