Dzsudzsák Balázs, a holland PSV Eindhoven és a magyar válogatott futballistája most már tudja, hogy a politika mocskos dolog. Olyannyira tudja, hogy jelen állás szerint mégsem lesz a Fidesz kampányarca.

Az ügy két nappal ezelőtt robbant ki, amikor a sajtó hírül adta, hogy Dzsudzsák is szerepel majd a Fidesz választási plakátjain. Nem ő lenne az első sportoló, aki ilyenre vetemedik, az egykori kedvencek közül számosan vállalták, hogy ország-világ elé tárják politikai szimpátiájukat. Különösen 2002 óta – amikor a haza, mint köztudott, ellenzékbe vonult - vált gyakorlattá, hogy neves olimpiai és világbajnokok jeles napokon kiültek Orbán Viktor mögé a pulpitusra. Volt, akinek megérte, hogy a vágóképeken gipszkutyaként mosolyogjon - Kovács Kokó István helyátállását például 25millió forintos támogatással díjazta az Orbán-Torgyán kormány. (Kokó nem herdálta el a pénzt, Box utca néven éttermet nyitott.)

Egerszegi Krisztina, az ország egykori Egérkéje (ahogy Vitray Tamás elnevezte: a Kicsi Lány), viszont sértett emberré lett. Legalábbis erre utal a Magyar Narancsnak adott keserű, ám a valóságból táplálkozó interjúja. Már nem akarok a Nemzet Egérkéje lenni, nyilatkozta Egerszegi. Nem akarom, hogy mindenki szeressen. Csak azok szeressenek, akiket én is szeretek.

Nagy a baj.

Egy nappal ezelőtt Dzsudzsák Balázs még azt nyilatkozta a lapokban, hogy szeretné, ha Magyarországnak olyan kormánya lenne, amely a sportot, azon belül is a labdarúgást kiemelten támogatja.

Ki ne szeretne egy olyan kormányt, amely kiemelten támogatja a sportot? (Azon belül is a labdarúgást). Megkockáztatom, nem csak a sportolók, de a mindenkori kormányok is szeretik a sportot (azon belül is a labdarúgást) – Rákositól Orbánon keresztül Bajnaiig bezárólag. Jelentkezzen, aki látott már olyan kormányprogramot, amelyben az lett volna, hogy a sportot nem kell támogatni.

Dzsudzsák Balázs még nagyon fiatal ember, de már nagyon profi labdarúgó. Nem ma jött le a falvédőről, kötött már néhány szerződést életében, tudja, mire kell különösen odafigyelni.

És most már azt is tudja, hogy a politika mocskos dolog. Nem magától jött rá erre az alapvetésre, a blogján hozzászóló rajongók magyarázták el neki. Merthogy Dzsudzsák Balázsnak nemcsak blogja, de rajongó tábora is van. Akik - beleolvastam, tanúsíthatom - nem bántó szándékkal, sokkal inkább féltésből és szeretetből óvták attól, hogy az arcát adja a politikához.

Sokan és sokféleképpen érveltek – többnyire okosan és tisztességesen.

Elmagyarázták a fiatal labdarúgónak, hogy az a szerződés, amelyet ő – pontosabban a menedzsere – készül(t) megkötni a Fidesszel, csak a most még ellenzékben lévő pártnak előnyös. Lehet, rövidtávon Dzsudzsák is részesül a haszonból – Orbán nyilván el tudja majd intézni, hogy szerepeljen a válogatott csapatban – ám hosszú távon korántsem biztos, hogy jónak ígérkezik az üzlet.

Az emberek szeretetére gondolok – ha jelent ez egyáltalán manapság valamit.

Volt, aki azt javasolta, Dzsudzsáknak, április 11-én menjen el szavazni, de ne mondja meg senkinek, hogy kire voksolt. Ellenkező esetben, írta valaki, ha legközelebb címeres mezben látják, nem az jut az emberek eszébe róla, hogy az országot képviseli, hanem az, hogy a Fideszt.

Dzsudzsák Balázs egy nap alatt megtanulta a leckét. Lehet, hogy csak megijedt az őt ért kritikáktól, de az sem kizárt, hogy tényleg felfogta, mihez adja (adná) a nevét. „Nem politizálok” címmel pontosította előző nap tett nyilatkozatait. Őt nem érdekli a politika, írta, ő egyedül a labdarúgáshoz ért, azzal is szeretne foglalkozni. Ráadásul nem is kampányarcnak kérik, mindössze egy kiadványban szerepelne. Ott kellene azt mondania, hogy szeretné, ha olyan kormánya lenne az országnak, amely támogatja a sportot, azon belül is a labdarúgást.

A támadó játékos most védekezésre kényszerült. Pedig világéletében csatár volt, idegen neki a hátvédeknek való feladat. A politikai szerepvállalás pedig még annál is idegenebb.

Dzsudzsák Balázs, a holland PSV Eindhoven, és a magyar válogatott futballistája most már tudja – mert testközelből tapasztalta -, hogy a politika mocskos dolog.

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata