Miközben, pártállástól függően, jólesően vagy éppen ellenkezőleg, bosszúsan gondolunk arra, hogy az Országos Választási Bizottság a Fidesz-szel mossa fel a fürdőszobát, képzeletben kalandozzunk a Mindszent-Vásárhely-Szentes Bermuda háromszög tájain, és közben jusson eszünkbe Schmidt Mária.

A száz leggazdagabb magyar egyike, a Terror Háza nagyasszonya vasárnapra Holokauszt megemlékezést hirdetett az általa vezetni méltóztatott intézmény elé. Szép és nemes gondolat, bár nem minden furcsaság nélkül való. A több alkalommal is hírhedtté vált épület ugyanis legújabban nem a fasizmus áldozataival való együttérzésről vált ismertté, így nem csoda, ha a vasárnapra tervezett összeröffenéssel kapcsolatban mindenféle kérdések tolulnak a gondolkodó ember agyába.

Nem nagy, az ország jövőjét érintő sorskérdésekről van szó, kicsi, mondhatni, mindennapi kételyeinkre keressük a választ, amikor a magunk sajátos, földön járó világlátásával megpróbálunk kérdéseket kreálni.

Ilyen kérdés például, hogy a Terror Háza elé tervezett megemlékezésen ki biztosítja majd, hogy legyen elegendő mennyiségű árpádsávos zászló? A szervezők szerzik be a Terrort Háza előtti gyűlésekről jól ismert rekviziteket, vagy mindenkinek magának kell gondoskodnia ezekről a köztudottan történelmi ereklyékről?

És az sem világos, hogy ki hozza majd a tojásokat? Nagyon nem mindegy! Az a szakmai minimum, hogy dobálás előtt győződjünk meg arról, hogy valóban echte ungarische magyar tojást hajigálunk-e ellenségeink fejéhez! A magyar tojás ugyanis szebben és jobban repül, talán csak az acélbetéttel súlyosbított narancs versenyezhet vele.

Ez van most, 2007 áprilisában. Meg az, hogy a már említett Bermuda háromszögben a múlt héten meghalt egy ember. A hódmezővásárhelyi polgármester, a Fideszes Lázár János lelki szemei előtt rögvest meg is jelent egy igen mozgalmas, főként halottakkal teli tömegjelenet, amelynek fősodrában Molnár ex-miniszter vezetésével a népnyúzó kormány egyenként teszi el láb alól a betegeket. Meg persze, nemcsak a betegeket, hanem az egészségeseket is, sőt, a kollektív népirtás azokra is kiterjed, akik se nem betegek, se nem egészségesek. (Kell a hely az egymillió kínainak, akik szájukban bajonettnek álcázott erős savanyú levessel már türelmetlenül toporognak a román határon.)

Néhány héttel ezelőtt a fideszes polgármester telephelyén, Hódmezővásárhelyen, már tartottak egy tömegrendezvényt a haza és a haladás jobboldali hívei. Kellemes, szívet melengető lincshangulat alakult ki a nagygyűlésen, Molnár Lajost Mengelének nevezték, de a megjelentek más tekintetben is mertek nagyot álmodni. Azt álmodták a nemzeti érzelmű szónokok, hogy olyan műanyag bilincset kell az ország mostani vezetőinek kezére kattintani, amely még évszázadok múltán sem rohad el.

És Lázár Jánosnak, Hódmezővásárhely fideszes polgármesterének mindehhez egyetlen szava sem volt. Pedig Lázár úr nem mindig fukarkodik ennyire a szavakkal. A szegény mindszenti nyugdíjas teste még ki sem hűlt teljesen, amikor Lázár polgármester úr első felháborodásában az egészségügyi reform első halálos áldozatának nevezte őt. Meg is rettentünk rendesen, úgy is, mint közvélemény: te jó ég, alig, hogy elkezdődött a reform, már is sorra halnak az emberek!

Azután napvilágra került egy telefonos beszélgetés. A hódmezővásárhelyi kórház ügyeletes orvosa beszélt a mentősökkel, néhány perccel azután, hogy a mindszenti férfi a mentőautóban meghalt. Az orvosnő elmondta, tudja, hogy neki kell majd elvinnie a balhét, amiért a főnöke utasítására nem vizsgálta meg, és nem próbálta meggyógyítani a beteget.

Az orvosnő teljesen ki volt borulva, ami azért is életszerű, merthogy a politikai sandaság nem csak a  hippokratészi esküjének feküdt keresztbe, de orvosi jó híre, s - amennyiben tényleg rálőcsölik a balhét, - akár még személyes szabadsága is veszélybe kerülhet.

Ma már tudjuk, amit Lázár János hódmezővásárhelyi polgármester is tudott: a 67 esztendős mindszenti férfi nem az egészségügyi reform, hanem az annak minden áron ártani akarók első halálos áldozata. Hogy lesznek még további politikai gyilkosságok, az nyilván elhatározás kérdése. Jelenleg még találgatni sem merünk azzal kapcsolatban, hogy a Vezénylő Tábornok boszorkánykonyhájában, ahol a magukat újabban plebejusoknak nevező nemzetmentők életről és halálról döntenek, miként ítélik meg a helyzetet.

Mindezek fényében hasznos lenne, ha a Hódmezővásárhelyről Szentesre vezető úton elhunyt mindszenti nyugdíjast – persze csak képletesen – a Fidesz a saját halottjának tekintené.

A Klubhálón - www.klubhalo.hu - megjelent cikk szövege