A Nagy Varázsló soha nem fogy ki a mutatványokból, a kalapjában mindig akad egy újabb nyúl, amit előhúzhat. Ha meg már nyúlra sem futja, akkor még mindig ott vannak az ígéretek, azokkal teli a padlás.

Különben is, a magyarok tehetnek arról, amiért még mindig a szokásaik rabjai. Balga népség, inkább hisznek a szemüknek, és a tapasztalataiknak, mint annak, amit a Kedves Vezető nekik mond.

Orbán Viktor feladta a tényekkel való hasztalan hadakozást, visszavonulót fújt a csatatéren, mostantól már kizárólag előre tekint. Nem néz a lába elé, emiatt előfordulhat, hogy időnként hasra esik, és akkorát tanyázik, mint az ólajtó. Nem szánjuk, de nevetni ma még csak magunkban merünk rajta.  Sajtója, frekvenciája, hullámhossza dögivel, hogy elhitessen a néppel bármit. Hogy a fekete fehér, a kicsi nagy, a kevés pedig sok.

A nulláról nem lesz könnyű bebizonyítani, hogy végtelen, de a legjobb koponyák már dolgoznak a megoldáson, a választásig meglesz az is.

Van feladat, több is, mint elég. A forint beteg, az államadósság nem csökken, a foglalkoztatottság nem nő, az oktatás romokban, a kórházakban rekordhosszúságúak a várólisták, semmi sem lett az ígéretekből.

Ezért muszáj most hátat fordítani a valóságnak, ezért kellett lekicsinylően nyilatkozni a Kossuth rádióban a magyarokról. Hogy a kormányzás jó, de az embereknek semmi sem elég. A népet kellene leváltani, de ez a tudomány mai fokán nem megy. Lehetne másik népet keresni a mostani helyett, olyat, amelyik még a mostaninál is balgább, türelmesebb.

Másokat kinevezni magyaroknak.

Nem könnyű a Nemzet Mutatványosának élete, a saját becsapásával még csak megbirkózna valahogy, de közel tízmillió magyart átvágni embert próbáló feladat.

Orbán úgy döntött, az a legegyszerűbb, ha mostantól csupán a jelenben és a jövőben él. A múlt már nem létezik a számára, ami volt, az nem volt. Semmi nem változik olyan gyorsan, mint a múlt, hirdette Orwellnél a Nagy Testvér. Orbán most már a fülkeforradalmat is letagadja, nemrégiben Magyarország tiszteletbeli konzuljai előtt mondta, hogy nem volt semmiféle forradalom. A Nemzeti Együttműködés Rendszerét is álmodtuk csupán, akár az Alaptörvény asztalát, és a többi szánalmas bohóctréfát. Egymillió új munkahelyet, azonnali és radikális adócsökkentést, hétszázalékos gazdasági növekedést, jólétet, biztonságot, élhető életet soha senki nem ígért a magyaroknak.

Ez az új irány: hazudni bolondulásig. Vésse jól az eszébe mindenki: nem volt soha semmi, és most is csak az van, ami majd lesz.

A valóság illúzió, egyedül a remény a realitás.