A csehek is elkúrták. Nem kicsit: nagyon.

Ezt onnan lehet tudni, hogy a cseh kormány arról tárgyal, hogy jövőre bevezeti a vizit- és a receptdíjat, kórházi díjjal sarcolják meg a dolgozókat és a gyorsmentőért is fizetni kell. Jövőre a módosabbak nem kapnak családi pótlékot, mindemellett még egy sor más megszorítás is várható.

Pedig Csehországnak rendes, tisztességes, népben, nemzetben gondolkodó jobboldali kormánya van. Keresztény és konzervatív, nem olyan balfék böszme hazaáruló, mint a miénk, amelyik, ha két harácsolás között teheti, ráront a saját nemzetére. A cseh kormány nem idegenszívű új arisztokratákból, hanem rendes cseh emberekből áll. Akik nem kétes üzletek árán lettek milliárdosok, sőt, sehogyan sem lettek azok: olyan szegények, hogy az egyik államtitkár Deutsch-Für Tamáshoz jár kölcsön kérni.

Na jó, ez csak vicc volt, ő is tudja, hogy a Tamás úgysem adna.

És most mégis: vizitova díjova, receptova díjova.

Megszorításova, ezerrel.

Kész bukovári, nem szeretnék a csehek helyében lenni.

Még akkor sem, ha ők nem azért vezetik be a reformnak becézett megszorításokat, mert rosszat akarnának a népnek, mint a magyaroknál a Gyurcsány. Meg nem is azért kell a lakosságtól elvenni, mert a vezetők lopnak, csalnak és hazudnak. A cseh kormány gondos gazdasági mérlegelés után vezeti majd be a vizit- és a receptdíjat. Nekik, ellentétben a magyarokkal, jó okuk van arra, hogy kissé szorosabbra rántsák az embereken a nadrágszíjakat: a csodálatosan szárnyaló cseh gazdaságról ugyanis kiderült, hogy dübörgésben meg sem közelíti a Gój Motorosokat. A költségvetés 160 milliárdos hiánnyal küzd, - ezt kb. tízzel kell szorozni, akkor nagyjából megkapjuk, hogy forintban mekkora pénz hiányzik a kasszából.

Szóval, a cseh kormány nem böszmeségből teszi, amit tesz, hanem mert rá van kényszerítve a sajnálatos, senkinek sem örvendetes lépésekre.

Kérdés, hogy a csehországi orbánok, wittnerek, jakabok, mikolák, debilek és satuferdinándok, mit szólnak majd ehhez. Lenyelik, mint a keserű tablettát, vagy megakad a torkukon, és mielőtt megfulladnának, még egyszer utoljára az utcára vonulnak.

Elmondom, mi várható majd Prágában!  Nem mintha jós lennék, de azért nem ma jöttem a hathúszassal a falvédőről! Ellenkezőleg: olyan régen, hogy láttam én már karón varjút!

Amikor majd a miniszterelnök – nem a Gyurcsány, hanem a csehországi kolléga - bejelenti, hogy miként döntött a kormány, a fővárosban kitör a Prágai Tavasz. Az emberek kivonulnak az utcára, de persze nem randalírozni, hanem békésen tüntetni. Csak minden második szabadságharcosnál lesz az esti sétáknál szokásos viseletként használatos bézból ütő és Molotov koktél, a módosabbak vállról indítható Föld-Levegő rakétákat is visznek magukkal. A tanult foglalkozásuk alapján forradalmárnak nevezett személyek azt követelik, hogy a kormány mondjon le, majd ha ezt megtette, 24 órán belül támadja meg a Szovjetuniót. Foglalják vissza Szlovákiát, és a magyaroktól a Balatont, - merthogy egy nemzeti érzelmű cseh sámán mikrohullámú agyátvitel révén úgy értesült, hogy a magyar tenger vize valaha ősi cseh föld volt.

Amikor a Prágai Közszolgálati Televízióban nem akarják beolvasni a forradalmárok követeléseit, azok szépen csöndben, méltóságteljesen szétverik az épületet, felgyújtanak néhány gépkocsit, majd eléneklik a móc himnuszt. A véletlenül épp az épületben tartózkodó prágai rendőrfőkapitány ijedten nézi az ablakból a tömeget. Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok, idézi rémült révületben Szepesi György futballtörténelemmé avanzsált szállóigéjét.

Az már rögtön az elején látszik, hogy a cseh rendőrség nincs felkészülve erre az attakra – azt gondolják, hogy valahol Európában élnek, egy olyan országban, ahol nem történhetnek olyan dolgok, mint a távoli banánköztársaságokban. Az ütközetekben számos rendőr megsérül, ám a cseh ellenzékhez közeli sajtómunkások csak a prágai és a vidékről felvezényelt egyenruhások brutalitásáról számolnak be. Az egyik, ellenzékhez közeli tévé munkatársai mámorosan üdvözlik a kitört forradalmat, minden egyes felgyújtott autónál egy strigulát húznak a kamera bőrtokjára.

A városban elterjed, hogy a cseh rendőrök közé piréz akcentussal hadováló idegen zsoldosok is vegyültek. A kormány persze cáfolja az értesülést, mire az ellenzékhez közeli napilapban megszólal egy pirézül jól beszélő szakértő, aki 97 százalékos biztonsággal állítja, hogy hallotta, amint az idegenek piréz vicceket meséltek egymásnak.

Miközben a hős hadak, élükön egy cseh parlamenti képviselővel, elfoglalják a Cseh Központi Televízió büféjét, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője éppen jól megérdemelt alukálását tölti. Fárasztó napja volt, nemrég érkezett meg Brüsszelből, ahol jó hazafi módjára a prágai kormányt mószerolta. Késő estére a helyzet a tetőfokára hág, és szabad szemmel is jól kivehető, amint a rendőri brutalitás lábbal tiporja a demokratikus játékszabályokat. A híradók totálban mutatják, amint az egyik láthatóan ittas rendőrló egy Vencel térhez közeli söröző szomszédságában egy nagyon békés, mindössze egyetlen betondarabbal sétáló járókelőre fittyet hány.

Éjszakára a helyzet tovább fokozódik, ezért a legnagyobb cseh ellenzéki párt vezérét felébresztik álmából. Általában is jól szokott ébredni, de a forradalom hírére még a szokásosnál is gyorsabban megy ki az álom a szeméből. A nappaliban, áttekinti a helyzetet, majd 72 órát ad a cseh kormánynak: ha addig nem mondanak le, akkor majd meglátják, hogy lesz, ami lesz!

Szóval, ilyen jellegű dolgok fognak majd történni Csehországban. Kitör a Prágai Tavasz, ha nem most, akkor majd valamikor máskor. Az már most biztosnak látszik, hogy ha csak valami nem jön közbe, akkor a csehek hosszú, forró nyárra számíthatnak. Még akkor is, ha a középtávú előrejelzések szerint Prágában az idei ősz egy átlagos téli napra esik.

A Klubhálón - www.klubhalo.hu - megjelent cikk szövege