A belvárosi Robin Hood
Rogán Antal, aki jelenleg a főváros ötödik kerületének polgármestere, volt már minden, csak akasztott ember nem. Illetve majdnem lett belőle...
Rogán Antal, aki jelenleg a főváros ötödik kerületének polgármestere, volt már minden, csak akasztott ember nem. Illetve majdnem lett belőle az is, mert egy időben nagyon úgy nézett ki, hogy a Vezénylő Tábornok helyére pályázik. Szerencséjére Rogánnak jó füle van, időben meghallotta az ítéletvégrehajtók lépteit, és még jókor elrejtőzött az őt üldöző Orbán-közeli politikai verőlegények elől.
- Még hogy én, pártelnök? – mondta ártatlan tekintettel Rogán, és tényleg: voltak pillanatok, amikor még ő maga is elhitte, hogy soha nem is akarna az örök és megbonthatatlan Orbán Viktor helyére állni.
A nehéz idők elmúltával Rogán aztán előbújt az illegalitásból és azóta Robin Hoodot játszik. Egyelőre még nem vette be magát társai élén a sherwoodi erdő rengetegébe, ám máris olyan, mint egy igazi népi hős, aki elveszi a gazdagok javait, hogy szétoszthassa a szegények között. Ilyen megszorításos időkben különösen szimpatikus az ilyen magatartás, még akkor is, ha az eredeti Robin Hoodot a tolvajok fejedelmének is nevezték. Rogán-Robin most feltalálta a spanyolviaszt: rájött arra, hogyha a közismerten gazdag magyar államtól pénzt tudna szerezni, akkor azt vizitdíj és ingyenes BKV bérlet formájában visszaadhatná a szegényeknek. Kutakodni kezdett, és megtudta, hogy az általa vezetett ötödik kerületben több minisztérium és közintézmény is található, amelyek nyilván közpénzekből gazdálkodnak. Őket kellene valahogy megsarcolni, gondolta a belvárosi Robin Hood. Viszonylag hamar megtalálta a megoldást: a miniszterek, meg az ott dolgozók közül sokan autóval járnak a munkahelyükre, ezért az őket foglalkoztató cég bizonyára parkolóhelyeket is biztosít a számukra. A vaslogika ezúttal is hozta a várva várt sikert: kiderült, hogy tényleg sok minisztériumi autó parkol a belvárosban, miközben a kerületben élő polgároktól vizitdíjat szednek, ráadásul még a tömegközlekedésért is fizetniük kell.
Ekkora állami érzéketlenséget és társadalmi igazságtalanságot egy belvárosi Robin Hood nem nézhetett tétlenül. Eltökéltségét tovább növelte, hogy időközben az amerikaiak is kihúzták nála a gyufát: vízumot kérnek a magyaroktól, miközben ingyér’ használnak egy biztonsági útszakaszt a Szabadság téren! Eb ura fakó, Ugocsa non coronat!- mondta magában veretes magyarsággal Rogán-Robin, és az amerikaiakat is elkezdte megsarcolni. Az amerikaiak értetlenül nézték, hogy mit akar tőlük ez a (na kontaktlencsés középkorú fiatalember, végül azután inkább ráhagyták: a nagykövet szólt a személyzetnek, van itt valami magyar, adjanak valamennyi pénzt neki, hátha akkor elmegy.
Így is lett, mostantól minden esztendőben évi 7 millió forintot fizet az amerikai követség az ötödik kerületnek. Ötven évig tart a megállapodás, ha azt vesszük, hogy annak idején Hongkongot 99 évre adták bérbe, magyar szempontból egészen előnyös szerződés született.
Csupán a teljesség kedvéért jegyeznénk meg, hogy Cser Ágnes és az ő szakszervezete is az ötödik kerületben foglal el területet egy, a helyi polgárok által sűrűn lakott utcából, ám tőle valamiért elfelejtett pénzt kérni a polgármester. Csak találgatni lehet, hogy a Fidesz-közeli Ágnes asszonynak vajon miért nem számlázták ki a közterület használati díjat?
A legrosszabbul egy másik Ágnes vezette intézmény, az Egészségügyi Minisztérium járhatott volna. Tőlük, a minisztérium épülete alatt lévő parkoló használatáért 13 milliárd forintnyi sarcot követelt Rogán-Robin. Ez már nem kis pénz, még akkor sem, ha az összeget egy Fidesz-közeli ügyvédi iroda számlájára kellett volna utalni. Akik, nyilván az ilyenkor szokásos pénzügyi technikák elvégzése – azaz, a náluk maradó milliók levonása – után, a fennmaradó összeget teljesen törvényesen tovább utalnák az önkormányzatnak. Nincs ebben semmi huncutság, az ügyvédi iroda tetemes haszna mellett még mindig maradt volna valamennyi pénz a vizitdíjasoknak, meg a bérleteseknek, talán még a nagycsoportos óvodások uzsonnájára is futotta volna belőle.
Kár, hogy ez a bizonyos Horváth Ágnes ellenállt a nagyszabású elképzelésnek - hiába álmodott nagyot a belvárosi Robin Hood, a miniszter asszony keresztbe feküdt a nagyívű projektnek. Horváth Ágnes, ki tudja honnan, előkotort egy közel ötven esztendővel készült, leginkább szabásmintára emlékeztető tervrajzot. A nem mindennapi rajzolatról rövid úton kiderült, hogy nem egy kiskosztüm, vagy egy decens otthonka látványterve, hanem azt bizonyítja, hogy a parkoló a minisztériumhoz tartozik.
Persze, Rogán-Robin sem ma lépett le a falvédőről, ő is előhúzott varázskalapjából egy papírt. Ez a cetli kisebb volt, mint a Horváth Ágnesé, és még szabásmintához sem hasonlított, viszont az állt rajta, hogy a parkoló az ötödik kerület tulajdona.
Ez hát a helyzet a festői ötödik kerültben: a Magyar Köztársaság legelvetemültebb embere, Horváth Ágnes egészségügyi miniszter ahelyett, hogy az egészségügy fejlesztésére szánt pénzből szó nélkül kifizetné Rogánnak a 13 milliárdot, akadékoskodik és gátolja a haladást. Pedig a 13 milliárd forint csak látszólag nagy pénz: ha ez az ára annak, hogy a belvárosi Robin Hood által felkarolt ötödik kerületi lakosok vizitdíj nélkül utazhassanak a BKV járatain, akkor tényleg nem szabadna ennyire kicsinyesnek lenni.
Az Amerkai Magyar Népszava Szabadság - www.nepszava.com - számára írt cikk írott változata
