200 milliárdot kap Szeged a következő években. Persze, csak akkor jár a pénz, ha a város jól viselkedik. Akkor, ha a szegediek tudják a dolgukat, vagyis, a Fidesz-KDNP jelöltjére szavaznak az októberi választáson. Kothencz János polgármesterjelölt ígérte mindezt kampánynyitóján a szegedieknek, Kövér Lászlóval súlyosbítva az elmondottakat.

Amit ők megígérnek, az meg van ígérve.

Zene füleinknek. Mert tegyük a szívünkre a kezünket: melyikünk ne szeretné, ha szűkebb pátriájára 200 milliárd forint hullana az égből?

Ráadásul úgy, hogy semmit sem kell tenni érte. Kothencz János ugyanis nem kért semmit a szegediektől. Pontosabban, semmi olyat, amit azok ne tudnának teljesíteni. Nem várja el, hogy az ő kaszinóit látogassák, mert ilyenek nincsenek neki. Cigarettát sem kell tőle vásárolni, sem pedig húst, kenyeret, dolomitot. Nem kívánja azt, hogy szeressék, és a város legszebb lányait, asszonyait sem kéri cserébe.

Neki az is elég, ha októberben rá és a Fideszre szavaznak.

Akkor lesz kolbászból a kerítés, akkor – és ez most tényleg nem Kövér  László egykori köteles elszólásáról jut eszünkbe - jut majd méz a madzagra

De leginkább 200 milliárd forint lesz, ami, szemben a mostani városvezetés 32 milliárdos ígéretével, valóban szép összeg.

Néztük a leggazdagabb magyarok listáját, kerestük rajta Kothencz János és Kövér László nevét, de egyikükét sem találtuk az első százban. Pedig 200 milliárdos vagyonnal már ott lehetne lenni az élbolyban.

Jobb híján azt kell gondolnunk, hogy az a kétszázmilliárd, amelyet a Fidesz győzelme esetén ígértek a szegedieknek, nem Kothencz és Kövér urak pénze. Úgy kezelik, mintha az övék volna, pedig nem az övék.

Lopásnak hívják, ha valaki sajátjaként használja a másét, másként mondva, hűtlen kezelésnek.

Ne legyenek illúzióink: Kósa Lajos bár ősztől nem lesz polgármester, Debrecennek ígér milliárdokat, Szijjártó Péter Győrnek, Navracsics Tibor Pápának, Orbán Viktor pedig minden magyarnak. De főként a fővárosiaknak, mert jelen állás szerint Budapest tűnik a legnehezebben bevehető végvárnak.

Nem azt nézik a hatalom mostani urai, hogy mire lenne szüksége egy településnek, hanem azt, hogy megérdemli-e azt, amire szüksége van.

Ha nem, megnézheti magát.

A szegedieknek belengetett 200 milliárd forint amúgy a mi adóforintjainkból jön össze. Meg persze az Európai Unió támogatásából. Mely uniónak, számtalanszor elmondták, nem leszünk gyarmata. Tegyék le a pénzt a küszöbre, aztán menjenek isten hírével.

Hagyjanak bennünket békén, tudjuk mi nélkülük is, hogy mit akarunk.

A pénzüket akarjuk, de a világról vallott felfogásukból nem kérünk.

Viszont, több tiszteletet a magyaroknak. És több pénzt, lehetőleg számla nélkül. Ne kérdezzék, hogy mire költjük. Elég, ha mi tudjuk, hogy jó helye lesz annak a pénznek, bárki zsebében is köt ki.

A Nagy Mutatványos megint maradandót alkotott: ha kiérdemeljük, valamennyit visszaad nekünk abból, ami a miénk.