Ezt a cikket, 1984 címmel, 2004-ben írtam. Akkor jelent meg először, amikor Schmitt Pál még nem volt a Fidesz államfőjelöltje. Akkor még csupán felajánlotta a függetlenségét a Fidesznek, és reggel korán kelt, hogy tehessen a családért és a nemzetért valamit.

Szerintem ma is tanulságos.

„Schmitt Pál, a Fidesz

alelnöke minden reggel hat óra előtt kel,

mert alig várja, hogy elkezdődjön a nap, hogy

tehessen a családért és a nemzetért valamit.”

Újsághír

Pali bácsi aznap is korán ébredt. Hatra volt beállítva a vekker, de ők, Kati nénivel úgy gondolták, nem várják meg az óra csörgését, már korábban magukhoz térnek, hogy tehessenek a nemzetért valamit.

A legtöbb ember csak igen keveset tesz a nemzetért, pontban hatkor ébred, vagy hat óra után, megvárja, míg csörög a vekker.

Pali bácsi tett volna a nemzetért már korábban is, akkor, amikor még fiatalabb volt és Palinak hívták, de nem hagyták. Ha tenni akart, mindig előugrott a párttagkönyve mögül valamelyik komcsi, és keményen rárivallt: te, Pali, ne tegyél semmit a nemzetért, mert az árt az internacionalizmusnak!

De ő mégis tett. 1984-ben, amikor a Magyar Olimpiai Bizottság fejeseként kénytelen volt lemondani a magyar sportolók részvételét a Los Angelesi olimpián, hát azt biz’ isten, hogy a nemzetért tette! Mert ha nem mondja le, akkor lemondja helyette más. És ő sokkal szebben, mondhatni slágfertibben tudta lemondani a részvételt, mint mások. Mosolyogva, kedvesen, úgyhogy még az érintett sportolók, akik évekig készültek életük legnagyobb eseményére, szóval ők is joggal hihették, hogy mindez az ő érdekükben történik.

Még mindig nincs hat óra, Kati néni hozza a kávét.

Ő is nagyon el volt nyomva a pártállam idején: amikor még Katinak hívták, a tévében tévétornázott a lányokkal. Egyszer fejkörzést akart volna végeztetni a nézőkkel, de egy komcsi rendező nagyon szigorúan rászólt: Katika, a fejkörzés ma nem megy, Kádár elvtárs a krumplilevest szereti.

Aznap nem volt fejkörzés, a lányok pedig kénytelenek voltak Amerikában teniszezni, ösztöndíjjal persze. Ez is egy nagy tett volt, a kiküldeni a gyerekeket egy ilyen szörnyű országba, ahol hello everybody, éljen és virágozzék az örök és megbonthatatlan Májkell Dzseksön!

A legtöbb magyar ember még annyit se tett, hogy a lányait Amerikába küldje teniszezni, inkább gyáván itthon marasztalta őket. De Pali még ezt is vállalta: ha tenni kell a nemzetért, akkor nincs mit tenni!

És most, 2004-ben, nem várta meg a vekker ébresztését: merjünk nagyot álmodni, gondolta, és kinyitotta a szemét.

A polgári reggeli után ruganyos léptekkel a Szentkirályi utca felé vette az irányt. Ott van az egykoron városi gerilláknak nevezett, valamikor liberális, mára jobboldali szövetségbe forrt párt székháza.

Nagy nap a mai, gyűlésezik a szövetség. Maga Martens úr is felszólal. Martens úrról tudni kell, hogy bár ő is rendre sokat tesz a nemzetért, mégsem róla nevezték el az újfasiszta fiatalok kedvenc viseletét, a Martens bakancsot. Csupán egy kínos névazonosság, a nevéről pedig, ugye senki sem tehet.

Mindenki csak arról tehet, amit a nemzetért tesz.

Martens úr díszvendégként szólalt fel a Fidesz szövetségi gyűlésén, és 2004-ben azt találta mondani, hogy Magyarországon akkor lesz újból szabadság, ha Orbán Viktor kerül ismét kormányra.

Martens úr nem először jár Magyarországon. 1984-ben, Belgium miniszterelnökeként már volt nálunk. Martens úr már akkor is tudta, mit kell tenni: az újságok címlapjain parolázott Kádárral és a többiekkel. Ami persze akkoriban haladó tettnek számított, a magyar nemzetnek például igen jót tett, legitimizálta azt, amit ma, Pali bácsi kenyéradó gazdái legitimizálhatatlannak neveznek.

Pali bácsi, ma, 2004-ben, ruganyos léptekkel, jókedvűen masírozik a Fidesz székháza felé. A gyűlésen petíció lesz bejelentve, egymillió aláírás, név, telefon, e-mail cím, vércsoport, röviden: adatbázis.

Csak előbb még Szűrös úr is felszólal, ezúttal valamelyik nagyon történelmi szociáldemokrata párt színeiben.

Szűrös úr szintén nagyon félre volt állítva a komcsik idején. Polgár volt, de ezt mindenki előtt titkolta, ezért elvtársnak kellett szólítani. Amikor elvtársnak szólították, valami mindig szorult a szíve körül, de ő büszkén viselte ezt a sok nehézséget, mert tudta, hogy ezzel is a nemzetért tesz valamit. Szűrös elvtársúr kora gyermekkorától azon volt, hogy a nemzetért tegyen valamit, de ezt a komcsik megakadályozták, és ezért kénytelen volt 1984-ben az MSZMP titkárának lenni. Meg moszkvai nagykövet is volt egy időben, ami pedig ugyancsak igen veszélyes foglalkozásnak számított. Mindenki tudta, hogy moszkvai nagykövetnek azt nevezték ki, aki a kommunista rendszer ádáz ellenségének számított - a komcsik így akarták kifogni a szelet az antikommunista emberek vitorlájából. Aki a komcsik idején moszkvai nagykövet volt, annak, mindenki tudta, annyi. Moszkvába menni nagykövetnek, maga volt Szibéria.

De Szűrös elvtársúr ezt is vállalta, mert már akkor tudta, hogy egyszer, majdan ő lesz a magyar szabadság szimbóluma, kikiálthatja a Magyar Köztársaságot, s újabb 14 év elteltével, felszólalhat a Fidesz szövetségi gyűlésén.

Pali bácsi még jobban szaporázza a lépteit. Hamarosan megérkezik. Érkezni, csak pontosan és szépen, jutnak eszébe a költő szavai.

Az óra csörgésére ébred. Hat óra van, új nap kezdődik.