Egy hete jelent meg a Népszabadságban a véradótoborzás új módszereiről szóló cikkem, bár még másnap reggel valamennyi fontos portálon vezetőhírként kezelték, délutánra megjelentek az első címek: cáfolják a Népszabadság cikkét, nincs vérhiány, nem csökkent a véradók száma éssatöbbi. Magam is rémülten tárcsáztam az OVSZ főigazgatóját - kétszer is - valamit elbaltáztam, tényleg helyre kell valamit igazítani? Ő azonban mindig azt mondta: szó sincs róla, a cikk jó, hagyjam a fenébe.

Azt csak zárójelben jegyzem meg: a cikk nem állította, hogy vérhiány van, csak azt mind nehezebb rávenni az embereket arra, hogy adjanak belőle másoknak is, no meg még azt is: folyamatosan csökken, az elmúlt néhány évben, - 50 ezerrel - a véradók száma. A célom sem volt több, minthogy jelezem, mennyi ötletre, elszántságra, küzdelemre van olykor szükség, hogy minden meg legyen, menjenek a műtők, gyógyulhassanak a betegek.

A Vöröskereszt egyik vezetője igen aktív volt a cáfolatokban, aki az őt idézők szerint azt mondta: van elég véradó, pont annyi, amennyi eddig. ( Megint megjegyzem: azóta se talált meg, hogy helyre tegye azt amit szerinte rosszul jegyeztem le.)

Nem baj, de azóta is azon rágódom: vajon miért nem tette fel egyetlen lelkesen cáfoló újságíró sem a kérdést az illetékeseknek: rendben, nincs vérhiány, mindenki az első vöröskeresztes szimbólumra pillantva, rohan, tartja karját, vegyék a vérét, de akkor mi a fenének kell a műtétre váró, szorongó betegnek magával vinni a rokonok testnedveit is a kórházba?