A fiú akiről a történet szól, nem is ismerem. Csak az anyja nevét, aki egy alapítvány nevében éveken keresztül gyakran írt nekem. Mesélt szívszorítóan, és rendületlenül az alig megszületett, vagy épp járni tudók haláltusájáról, meg hogy mi minden hiányzik a túlélésükhöz vagy éppen méltó halálukhoz. Kitartóan remélte, hogy valahogy csak tudok segíteni a pártfogoltjain, a rákkal küzdő gyerekeken.

Általában nem tudtam. Ezt szégyellem. Sőt azt is be kell vallanom, hogy olvasni is nehezemre esett Gyura Barbara leveleit. Valahányszor megláttam, hogy írt, jött valami furcsa szorongás, tehetetlen düh. De leginkább menekültem...

Azt hittem, ezt érezhette meg, mert egy ideje már nem írt. Aztán tegnap egy ismeretlentől esett valami be  a postafiókba, és azzal együtt a gyurabarbara-szorongás. Persze, hogy köze volt a levélhez.

Arról szólt, hogy Gyura Barbara megint időt, és annak megvásárlására akar pénzt. Csak ezúttal a saját fiának.

Az is kiderült belőle, hogy Gyura Barbarának három fia van, egy, aki már csaknem felnőtt, egyet már elvitt a rák, egy másik éltéért meg most küzd. Csakhogy elfogyott fia londoni kezelésére összerakott pénzük, pedig még tart a kemoterápia. Már minden vagyonukat pénzzé tették, hogy a kezelést, amire a fiú amúgy jól reagál, befejezhessék. 205 napja kezdték, öt alkalom van vissza.

Mostanra már egy heti lakbért sem tudnak kifizetni, pedig még minimum 3 hónapig Angliában kellene maradniuk. Ahhoz viszont még másfél millió forintra lenne szükség.

A pénzt a Szemem Fénye Alapítvány Unicredites számlájára „Rinát” közleménnyel az alábbi számlára gyűjtik: Unicredit Bank 10918001-00000033-67470006

Gyura Barbara folyamatosan beszámol fia kezeléséről a www.helprinat.com weboldalon.