Hétfőn a Népszabadságban azt írtam: versenytorzító, hogy a kórházaknak a büntetés-végrehajtástól kell, a piaci árnál akár húsz százalékkal drágábban megrendelniük bizonyos szolgáltatásokat. Erre egy jogszabály kötelezi a kórházakat, miközben a másik oldalon az egészségpolitikai államtitkár ádáz harcot hirdet, és súlyos következményekkel riogatja az általa kinevezett kórházigazgatókat, ha egyetlen forintot is pazarló módon költenek el... De legfőképpen maga is olyan közbeszerzéseket szorgalmaz, amelyben legalább húsz százalékkal olcsóbban juthatnak a kórházak közszolgáltatásokhoz. Ebbe aztán, hogy fér bele, a kivéve a büntetés-végrehajtás, fölfoghatatlan.

A cikket a megjelenés előtt kontrollálta a büntetés-végrehajtás. Erre pénteken az MTI-ben megjelent "cáfolatként" a büntetés-végrehajtás újabb nyilatkozata. Ebben ugyan nem cáfolnak semmit, sőt megerősítik, azt ami már hétfőn is nyilvánvaló volt, kiegészítve azzal az az információval, hogy kormányrendeletnek köszönhetően a BV 12 gazdasági társasága 3,7 milliárddal növelte nyereségét. ( Azt persze nem tudjuk, hogy profit mekkora része jött egészségügyből.)

Az MTI-nek és korábban lapunknak is nyilatkozó Ótott Annamária maga mondja el, hogy így tulajdonképpen egy költségvetési forrásból kétféle közfeladat valósul meg, egyrészt az állami szerv feladatellátása, másrészt az elítéltek munkáltatása.

És éppen ez a probléma. Miért is kéne az egészségügynek finanszíroznia, ha a büntetés-végrehajtás nem képes kellően hatékonyan foglalkoztatni a rabokat? Ráadásul ez éppen az a fajta keresztfinanszírozás, amelytől évtizedek alatt sem sikerült megtisztítani a társadalombiztosítási alapokat, noha csaknem minden kormány zászlajára tűzte eddig...