Az igazgató bácsi nagyon ideges lett
Hogyan is lehetne elmagyarázni a gyerekeknek a legegyszerűbben, hogy mi történt? Miért kellett nélkülözniük a számukra alapvetően fontos angol nyelv tanulását a tanévkezdéstől egészen október első napjáig? Valahogy így: az iskola angol szakos tanár nénije betegszabadságra ment, ezért helyette az igazgató bácsi egy másik angol szakos nénit akart megbízni a nyelvtanítással. De amikor a polgármester bácsi megtudta, hogy az igazgató bácsi kit kért meg a munkára, akkor a polgármester bácsi nagyon ideges lett. Ennek az lett a következménye, hogy az igazgató bácsi is nagyon ideges lett, és fölhívta az új tanár nénit, hogy inkább mégse jöjjön tanítani. Erre az új tanár néni is ideges lett, mert eddig munka nélkül volt, és örült volna az új állásnak. Mindenki ideges lett, és ennek a gyerekek itták meg a levét, mert egy hónapon át nem haladtak a tananyaggal. A történet főszereplője a teremi Margiticsné Kobolák Andrea angol szakos tanár.
- Nem hittem volna, hogy Magyarországon ma a diákok érdeke sem számít, ha a felnőttek egymás közötti személyes leszámolásáról van szó - mondja, és idegességében elcsuklik a hangja. A kétgyermekes fiatalasszonynak máig sem sikerült feldolgoznia a történteket, mert - mint fogalmaz - olyan igazságtalanságot követtek el vele és a gyerekekkel szemben, amit nehéz megbocsátani.
Mint mondta, augusztus közepén azzal a kérdéssel kereste meg Vass Árpád, a Nyírcsászári-Bátorliget-Terem Községek Közös Általános Iskolája és Óvodája vezetője, hogy a betegszabadságon lévő angol tanárnő helyett megbízási szerződéssel nem vállalna-e angoloktatást a három község iskoláiban. Az asszony természetesen boldogan igent mondott, mivel nem volt állása, úgyhogy az igazgatóval abban egyeztek meg: találkoznak pénteken, a tanévnyitó értekezleten. De az előtte való napon, csütörtök este Vass Árpád fölhívta az asszonyt, és - Andrea elmondása szerint - közölte: nagyon sajnálja, hogy ezt kell mondania, de mégsem tarthat igényt a munkájára.
Margiticsné Kobolák Andrea azonnal tudta, hogy honnan fúj a szél.
- Habár az igazgató úr szabadkozott, és nem mondta ki nyíltan, én rájöttem, hogy Csák István teremi polgármester keze lehet a dologban - mondja az asszony. - Csák Istvánnal évek óta nagyon rossz a személyes kapcsolatom, de azt nem hittem volna, hogy ilyesmire képes.
Arra a kérdésre az asszony nem tud válaszolni, hogy miért romlott meg a viszonya a polgármesterrel.
- Nem tartozom a hívei közé - tűnődik -, azt hiszem, pusztán ez lehet a baja. Tudja, ez egy kicsi település alig több mint hétszáz lakossal. Itt mindenki tud a másikról mindent, rólam is elterjedt, hogy nem tartozom a polgármester táborába.
Az asszony nem ment el a tanévnyitó értekezletre, és állása azóta sincs. Pedig - mint mondja - a három hátrányos helyzetű kisközségben a vezetőknek mindent meg kellene tenniük azért, hogy a helybelieket munkához juttassák.
- Hiába vagyok idevalósi, én Teremben nem taníthatok, mert nem kedvel a teremi polgármester. Hát hol élünk? Európában, a huszonegyedik században? Vagy valamikor a középkorban földesúri hűbér alatt? - teszi föl a kérdést Margiticsné Kobolák Andrea.
A három község összevont intézményében összesen 190 diák tanul. Az iskolát tavaly nyár óta vezeti a matematika szakos Vass Árpád igazgató, aki elismeri: valóban egyeztetett Margiticsné Kobolák Andreával arról, hogy az asszony megbízási szerződéssel tanítson náluk angolt, de nem csak őt kereste meg, hanem rajta kívül másik három pedagógust. Amikor arról érdeklődöm, hogy az előzetes megegyezésük értelmében miért nem kezdhette meg Margiticsné a munkát az iskolákban, Vass Árpád azt válaszolta:
- Úgy döntöttem, hogy nem őt választom.
Arra a kérdésre, hogy miért nem, az igazgató nem adott egyértelmű választ. Arra a felvetésre sem kívánt válaszolni, hogy Csák István felszólítására változtatta-e meg a szándékát.
- Az intézményfenntartó tanács kilenc tagból áll, és közülük Csák István csak az egyik - magyarázta.
Érdeklődésemre, hogy mikor kezdődhet meg az iskolában az angoltanítás, s főleg kivel, Vass Árpád azt mondta: egy nyírbátori nyelviskolával kíván szerződést kötni a feladat ellátására. Közbevetésemre, hogy egy másik városban lévő nyelviskola helyett nem lenne-e jobb megoldás a helyben élő pedagógust választani, Vass Árpád azt mondta: több iskolaigazgatóval konzultált a megyében, és a nyelviskola jó választásnak tűnik. Hozzátette: október elsejével megoldódott az angoltanítás kérdése a három faluban. Az ügyről megkérdeztem Csák István teremi polgármestert is, de hosszan nem tudtunk beszélni, mert a falu első embere először válaszolt a kérdéseimre, majd rövidesen kidobott.
- Én mindössze azt kifogásoltam, hogy velem nem egyeztetett az intézmény arról, hogy kit akarnak felvenni angolt tanítani - mondta Csák István.
Mire azt kérdeztem tőle: miért gondolja, hogy neki ehhez köze van?
- Nekem ehhez közöm van - csattant föl -, mert egy faluközösségben nem mindegy, hogy ki taníthat.
Csakhogy a pedagógusok munkáltatója nem a polgármester, hanem az iskola vezetője - jegyeztem meg halkan, mire Csák István fölpattant a székéből, és rám pirított:
- Hogy képzeli, hogy nekem ilyeneket mond? Azonnal távozzon!
