Zsidók deportálásáért egymilliárd dollárra perlik a MÁV-ot
Szerdán kisebb – de azért jól érezhető – földrengés rázta meg Chicagót, ám ennél is nagyobb rezgéshullámokat verhet ez az hír: csaknem száz magyar holokauszttúlélő, illetve rokonaik 240 millió dollár vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni – mai árfolyamon összesen nyolcmilliárd 920 millió amerikai dollárnyi (1759 milliárd forintnyi) – jóvátételre perlik a Magyar Államvasutakat a zsidósággal szembeni népirtásban játszott szerepéért. A gyűjtőperes keresetet kedden iktatták az északi metropolis egy szövetségi hatáskörű bíróságán.
Az 1944-es deportálások fotóival dokumentált, tizenhat oldalas beadvány kilenc éves kutatómunkáról, illetve több tízezer, Kelet-Európában, Németországban és Izraelben fellelhető dokumentum átvizsgálásáról tesz említést, hangsúlyozva: a kutatómunkában magyar állami szerv nem vett részt. A felperesek zömükben izraeli, illetve egyesült államokbeli illetőségűek; egy-egy fő él Magyarországon, Brazíliában és Nagy-Britanniában. A keresetet egy ügyvédi iroda mellett jegyző Anthony D'Amato, a chicagói Northwestern Egyetem jogászprofesszora az egyetemes joghatóságot hozza fel a kerületi bíróság illetékességére, tételesen a külföldi illetőségűek magánjogi igényeit rendező törvényt (ATCA). A MÁV-ot viszont érvelése értelmében egy triviális körülmény teszi alperessé: ugyanis ma is „értékesít jegyeket és bérleteket ügynökein keresztül az Egyesült Államokban.”
A gyűjtőpert indítók jogi képviselői szerint a MÁV tudatosan működött közre 437 ezer magyar zsidó marhavagonokban történt deportálásában. Nemcsak poggyászuktól, értéktárgyaiktól fosztotta meg őket, de alkalmazottai a beadvány szerint kegyetlenkedtek az idősekkel, betegekkel, a várandós nőkkel és a gyerekekkel. Azokat pedig, akiken az elmebetegség nyomait észlelték, agyonlőtték. A vagyoni kártérítés követelt összegét az 1944-es magyarországi zsidó vagyon nyolc százalékában, 240 millió akkori dollárban állapítják meg - ezt azonban mai értékre kell felszorozni, mégpedig a felperesek a követelésben nem, de az indoklásban nevesített számítása szerint harminchárommal. Ehhez még egymilliárd dollár, az amerikai joggyakorlatban bevett, nem vagyoni büntető kártérítést számítanak, amelynek egyharmada a jogi képviselőket illetné. A számla mindösszesen kilencmilliárd dollárhoz közelíthet tehát a perköltséggel együtt.
Egy hasonló ügyben 2007-ben a bordeaux-i fellebbviteli bíróság másodfokon felmentette a francia államvasutakat, kimondva: a nácik által megszállt országban az SNCF nem önállóan, hanem kényszer hatása alatt cselekedett. A ma is e néven működő vállalat a többi közt azzal érvelt: a németek átvették az ellenőrzést eszközei és működése felett, többszáz vasutasát agyonlőtték az ellenállásban való részvétele miatt, ezreket pedig deportáltak közülük.
A MÁV lapunktól értesült a perről, leszögezve, a jogászokkal folytatott konzultáció után hivatalosan csak holnap reagál a hírre. Az 1759 milliárdos kártérítési igény Magyarország GDP-jének körülbelül hét százalékát teszi ki.