Zavargások Kirgizisztánban
Legalább három ember életét vesztette, negyvenhárman megsebesültek a pénteki összecsapásokban Dzsálálábádban, ahol egy nappal korábban az új hatalom ellen tüntetők tömege elfoglalta a városi adminisztráció épületét. A kövekkel és fegyverekkel vívott harcokban a Roza Otunbajeva vezette ideiglenes kormányt támogató Ata-Meken párt kétezer híve ugyan visszafoglalta az épületet a Bakijev híveitől, ám a feszültség ezzel nem oldódott az 5,3 milliós ország déli részén. Dzsálálábádban az ellentétes csoportok a negyedmilliós város különböző körzeteibe vonultak át, majd Molotov-koktélokkal és orvlövészekkel folytatták az összecsapást. Utóbbiak működésével a felek kölcsönösen vádolják egymást. A rendőrség látványosan távol tartja magát az összecsapástól, hallgatólagosan egyébként Bakijevet támogatva ezzel. Az elűzött elnök tagadja, hogy személyesen állna a lázadók mögött, míg az ideiglenes kormány szerint a Bakijev-klán egymillió dollárt fordított a zavargások kirobbantására.
A dél fővárosának tartott Osba pénteken a kirigiz hadsereg különleges egységei vonultak be, és a térségbe utazott az ideiglenes kormány védelmi minisztere is. Három déli központban a zavargások szervezésével vádolt személyeket tartóztattak le, köztük Bakijev egykori tanácsadóját, a „Zsani Kirgizisztan” párt vezetőjét, Uszen Szidikovot, és a kommunista pártot vezető Iszhak Maszalijevet, akik nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetéseik szerint az ideiglenes kormány helyi képviselőinek túszul ejtését javasolták.
Moszkva hivatalosan nem kíván beavatkozni a konfliktusba - áprilisban hallgatólagosan tudomásul vette Bakijev elűzését és gazdasági, humanitárius segélyt ígért az országnak - és ettől tartózkodik Washington is. (Mindkét országnak katonai támaszpontja működik Biskek közelében.) A volt szovjet térség több tagállamát tömörítő Kollektív Biztonsági Szerződés (ODKB) főtitkára, Nyikolaj Bordzsua kijelentette, hogy a szervezet külső veszélyek elhárítására jött létre.
Pénteken az ideiglenes kormány rendkívüli ülést tartott, szombatra pedig nagyszabású támogató tüntetést szervez Biskekben, ahová az ország északi régióiból az új hatalom támogatására több ezren érkeztek.
Észak és Dél
A 71 százalékban kirgizek, 14 százalékban üzbégek, 8 százalékban oroszajkúak, 7 százalékban vegyes - ujgur, tatár, kipcsak - etnikumok által lakott ország észak-déli ellentéte évszázadokra nyúlik vissza. A mezőgazdaságilag fontos déli térség etnikailag is különbözik a fővárost adó északtól - északon él az oroszajkúak java, délen az üzbégek többsége, akik az ország déli régióiban a lakosság negyedét teszik ki és rajtuk keresztül történelmileg nagyobb az iszlám hatása is -, de a kirgiz klánok között is létezik a két régió konfliktusa. Ezt már a szovjet vezetés is figyelembe vette: 1945 után a kirgiz kommunista párt vezetését hol északi, hol déli politikusra bízta. A 2005-ben elűzött Aszkar Akajev elnök északi volt, a „tulipános forradalom” Bakijev hátországát adó délről indult – akkor még Otunbajeva támogatásával. Idén áprilisban Bakijevet egy északról induló lázadás késztette távozásra. Részben épp ez a megosztottság - és számottevő nyersanyaglelőhely hiánya - biztosította, hogy a térségben, a kazah, tadzsik, üzbég, és a távolabbi türkmén szomszédokhoz képest Kirgizisztánban volt az ellenzéki sajtónak és médiának a legnagyobb mozgástere. Igaz, ez nem szorította vissza a korrupciót, és nem hatott az életszínvonalra sem, amely a földgázban és kőolajban gazdagabb szomszédokénál itt jóval alacsonyabb.
