Hiába tárgyalt három napon át éjt nappallá téve az ENSZ New York-i főhadiszállásán Condoleezza Rice a Gázai övezetben zajló harcok megállításáról, erőfeszítései gyümölcsét nem arathatta le. Ehud Olmert ugyanis közbelépett, és egy telefonhívással megakadályozta, hogy az Egyesült Államok is rábólintson az ENSZ BT 1860-as számú határozatára – kérkedett el utolsó előtti pillanatban tett közbeavatkozásával maga az izraeli miniszterelnök újságírók előtt.

George W. BUSH amerikai elnök (j) és Ehud OLMERT izraeli kormányfő beszélget a tel-avivi kormányfői rezidencián adott vacsora előtt 2008. január 10-én.

Olmert saját bevallása szerint George Busht hívta fel, és nem tágított, amikor közölték vele, hogy az elnök éppen előadást tart Philadelphiában. Bush az ő követelésére végül megszakította beszédét, lelépett a pódiumról és átvette a kagylót. „Az Egyesült Államok nem állhat egy ilyen határozat mellé” – érvelt állítólag Olmert, egy olyan határozat ellen, amelynek szövegét gyakorlatilag Rice fogalmazta meg.

Bush először elutasította követelést, arra hivatkozva, hogy nem olvasta a határozatot, ám az izraeli miniszterelnök végül meggyőzte azzal, hogy ő viszont látta és végrehajthatatlannak tartja a dokumentum szövegét. Ezután Bush visszakézből azonnal felhívta külügyminiszterét, és megmondta neki, hogy tartózkodjon – percekkel a szavazás előtt.

Egy kétségbeesett tekintélymentő akcióban a washingtoni külügyminisztérium cáfolta Olmert állítását, és – fehér hollóként a kétoldalú kapcsolatokban – helyreigazításra szólította fel Izraelt. Bár a tűzszünetet következetesen elutasító Olmert magánakciójának rövid távú kárvallottja kétségkívül Rice, az incidens a washingtoni – és az izraeli – diplomácia egészére kényes fényt vet – állapítja meg a Jerusalem Post kommentárja. Az izraeli miniszterelnöki színvallás után ugyanis a két hagyományos szövetségesnek nehéz lesz eloszlatnia a gyanút, hogy kapcsolatukban a farok csóválja a kutyát – amint azt ádáz kritikusaik előszeretettel hangoztatják.