Többek között ennek köszönhető, hogy Hillary Clinton amerikai külügyminiszter szerdán - sok más politikust megelőzve - fogadja magyar kollégáját, Balázs Pétert - mondta lapunknak Földesi István volt diplomata, aki hétfőn amerikai-magyar üzletemberként a magyar kis és középvállalatok kinti terjeszkedését segítő InnoHungary Technology Centert vezeti.

Földesi, aki 1992-ig a washintoni magyar nagykövetségen dolgozott, majd úgy döntött, inkább a tengerentúlon telepszik le, úgy véli: a Bajnai-kormány akár magasabb szintű megerősítést is kaphat Amerikából.

Természetes ugyanakkor, hogy az Obama-kormány számára most Ázsia a prioritás, ehhez képest Európa és ezen belül Kelet-Európa szerencsére problémamentes övezet. Bár vannak, akik nehezményezik, hogy a magyarok vagy a lengyelek ma már nem játszanak éllovas szerepet, ehhez különleges helyzet és tudatos szerepválasztás kell: Magyarország szempontjából ez a jószomszédi viszony erősítése lehet, hiszen a külföldi befektetők mindig regionális szinten gondolkodnak.

Magyarország továbbra is vonzó, de ma már Bangkokkal, Prágával vagy Bangalore-ral kell vetélkedni: jó jel, hogy az Exxon Mobil és a Morgan Stanley is Budapest mellett döntött, amikor szolgáltatóközpontját ide telepítette. Itt már nem az olcsó, hanem a jól képzett munkaerő és stabil környezet számít.

Tény az is: az amerikai befektetők egyelőre nem aggódnak a Kelet-Közép-Európában előretörő szélsőséges mozgalmak miatt, a szemükben az Európai Unió garancia arra, hogy a tagállamok nem ragadtatják magukat szélsőséges lépésekre.

Ami Barack Obamát illeti, a világszerte tapasztalható elvárások talán túlzottak, de érthetőek vele kapcsolatban. A kérdés inkább az, hogy a régi kihívásokra (pl. terrorizmus) vajon tud-e új válaszokat adni. "Obama a fontolva haladás híve, sokkal kevésbé radikális, mint sok baloldali híve szeretné. Kerüli a konfliktuskat és inkább a konszenzust keresi" - mondja róla Földesi, aki jó csapatjátékosnak tartja az elnököt. A gazdasági válságkezelést például ügyesen átadta a kongresszusnak, elvégre ők döntenek a pénzről osztozzanak a felelősségben is.

Az üzletember szerint az amerikaiaknak nem volt idejük önkritikát gyakorolni a „világra rászabadított" válság miatt: olyan gyorsasággal tört rá a „kór" az egészségesnek hitt gazdaságukra, hogy nemigen kaptak levegőt. Ebben nemcsak a bankoknak, hanem a politikának is óriási a felelőssége: politikai döntés volt, hogy a szegények, főként a latin-amerikai bevándorlók önrész nélkül, nagyon alacsony hitellel is vehessenek ingatlant. Bár köztudott, hogy a gazdaság ciklikusan működik, mintha azzal senki sem számolt volna, hogy egyszer lejtmenetbe fordul. A rendszer olyan átláthatatlan, hogy a bankok egy része a mai napig nem tudja, hogy mennyi a kinnlevősége. Ami viszont meglepő: az amerikai gazdasági életben ennek ellenére megmaradt a bizalom és az optimizmus. A rugalmasság és az újra való nyitottság kihúzhatja az országot a válságból - véli Földesi. Ezek az értékek viszont Európára már jóval kevésbé jellemzőek.