Washington: ideje lenne elengedni a 23 éve fogva tartott tüntetőket
A 23 évvel ezelőtti vérengzés eddig is tabutéma volt Kínában, de most különösen érzékenyek rá a kínai vezetők, ugyanis történelmi hatalomváltásra készülnek. Így minden, az évforduló idejére eső tüntetést és eseményt megpróbálnak elfojtani. Szombaton például egy csomó, a jogaik megsértésének orvoslását kérelmező embert összetereltek, és megakadályozták, hogy a központi kormányzati épületeknél gyülekezzenek. – Egy csomó busszal érkeztek a pekingi déli pályaudvarra, és összeterelték az kérvényezőket. Körülbelül 600–1000 ember volt, regisztrálnunk kellett, majd mindenkit hazaküldtek a városába – mondta az egyik résztvevő az AFP-nek. A rendőrség állítólag világossá tette: a kérelmezőket azért gyűjtötték be, hogy ne tudjanak tüntetni június 4-én.
Mindezt akkor, amikor az Egyesült Államok felszólította Kínát, engedje szabadon azokat a foglyokat, akiket még 1989. június 4-én, a Tienanmen téri tüntetés idején tartóztattak le. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője emellett azt is kérte, hozzák nyilvánosságra a halálos áldozatok, a letartóztatottak és az eltűntek személyazonosságát. Peking hétfőn visszautasította Washington beavatkozását belügyeibe, és "erős elégedetlenségének" adott hangot. Az emigráns Tuj Hua (Dui Hua) alapítvány igazgatója, John Kamm szerint kevesebb mint tucatnyian lehetnek még börtönben. Az AP amerikai hírügynökségnek azt mondta, nem a tüntetést vezető diákokról van szó, hanem olyanokról, akik gyújtogattak, vagy megtámadták a hadsereg katonáit.
Kína az eseményt még mindig „ellenforradalmi felkelésnek” tartja, és tagadja, hogy a hatóságok bármiben is felelősek lennének, és elutasítják, hogy kompenzációt nyújtsanak a halálos áldozatok családtagjainak. Peking ezért minden évben megakadályozza, hogy bárki is megemlékezzen az eseményről, és be is záratják az ismertebb ellenzékieket. Egyikőjük szerint a korábbi évekre az volt jellemző, hogy az ellenzékiek házához biztonsági őröket rendeltek ki. Néhány jogvédő és jogász pedig azt állította, a hatóságok felvették velük a kapcsolatot, és figyelmezették őket, hogy ne merjenek részt venni semmilyen eseményben.
Ezek után szinte természetes, hogy az állami médiában tilos megemlíteni az eseményeket. A hatóságok az internetet is korlátozzák, az AFP szerint Kínában nem lehet a „június-4”, „23” és „gyertya” szavakra keresni.
A tiltások ellenére azonban az ország több részén is tartanak megemlékezéseket, és egyben demokratikus reformokat követelnek. Habár olyan sokan nem mernek az utcára merészkedni. Szombaton például nyolcvanan gyűltek össze egy pekingi téren, és az 1989-es események újraértékelését követelték. – Azt kiabáltuk, hogy „Le a korrupcióval!”, és hogy „Megvédjük a jogainkat!”. Rengeteg ember meghalt június 4-én, úgy gondoljuk, a kormánynak végre el kellene számolnia azzal, hogy mi történt valójában – mondta az egyik tüntető az AFP-nek.
Nyilvános megemlékezés csak Hongkongban lesz, amely Kína egyik különleges igazgatású területe, így olyan jogokat élvez, amelyet Kína más területei nem. A szervezők több mint 150 ezer résztvevőt várnak a már hagyományosnak mondható virrasztásra.
1989 júniusában hat hét békés tüntetés után döntött a kínai vezetés úgy, hogy katonai erővel oszlatja szét a téren sátrakat vert több ezres tömeget, többségükben egyetemistákat, akik – részvevők, szemtanúk elmondása szerint –demokratikus reformokat, a korrupció elleni fellépést és nem a kommunista párt hatalmának megdöntését vagy a kormány leváltását követelték.
A pekingi hatalom, amely akkoriban nem rendelkezett tömegoszlató eszközökkel és képzett rendvédelmi egységekkel, nem tudott mit kezdeni a téren letáborozott diákokkal. Nem volt képes leszerelni, a tér elhagyására bírni őket. A többségükben vidékről a fővárosba vezényelt katonák és a harckocsik június 3-án éjszaka és 4-én jelentek meg, s a térről sikerült az embereket kiszorítaniuk. A diákok buszokat borítottak és gyújtottak fel, Molotov-koktélokkal támadtak üldözőikre.
A kiskatonák éles fegyverekkel lőttek emberekre és vaktában minden mozgó célpontra. A leszámolásnak józan becslések szerint végül több száz diák esett áldozatul; hivatalos adatokat sosem közöltek. A lakosság, különösen kezdetben, messzemenőkig egyetértett a diákokkal és támogatta őket. Később az állandósult feszültség, a kijárási tilalom, a bezárt boltok, az erőszak kezdeti jelei sokakat elbizonytalanítottak.
