A szerzőnek Magyarország jut eszébe először. A lap véleményoldalának helyettes szerkesztője azt írja: "nézzük Magyarországot, egy NATO-tagot, amelynek miniszterelnöke nemrég Putyin Oroszországát jelölte meg követendő politikai modellként."

Ezután felrója Robert Fico szlovák miniszterelnöknek, hogy a NATO-csapatok esetleges országába telepítését az 1968-as szovjet bevonuláshoz hasonlította. Csehország védelmi minisztere is hasonló kijelentést tett, és Diehl azt is hangsúlyozza, hogy Prága is ellenezte az Oroszország elleni szankciókat, Szlovákiával és Magyarországgal együtt. Lengyelország új miniszterelnöke, Ewa Kopacz pedig arra utasította külügyminiszterét, hogy vizsgálja felül Varsó külpolitikáját, amely mindeddig teljes erővel kiállt Ukrajna mellett.

"Obama többször is gratulált már magának, hogy vezetésével olyan »egységes választ« adott a Nyugat, amely elszigetelte Putyint. A valóságban a NATO-tagok egy nagy csoportja csendben elkezdett Moszkva felé hajlani. Részben gazdasági okokból tesznek így: Oroszországtól függ energiaellátásuk és exportjuk is, és félnek a szankciók következményeitől" – írja Diehl.

Ezen országok közül néhányan ideológiai és biztonságpolitikai téren is próbálják bebiztosítani magukat. "Úgy gondolják, nem érdemes kipróbálni, hogy vajon Putyin állítólagos terve, hogy megszállja a korábbi szovjet blokk országait, tényleg csak tréfa volt-e, vagy hogy az Obama vezette NATO tényleg megvédené-e őket. Mi másért jelentette volna be például Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök, hogy az országa nem akarja, hogy a NATO csapatokat küldjön Lengyelországba és a balti államokba elrettentésként?" – kérdezi Diehl.

Hasonlóan nyilatkozott Robert Fico is, aki nem csak a csapatokat utasította el, de az Oroszország elleni szankciókat is "öngyilkosságnak" minősítette. Ám Fico "cinkossága is gyengének tűnt a beszédhez képest, amelyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott el július végén, amelyben Oroszországot hozta fel példaként arra, hogy fel kell hagyni a társadalom liberális alapokon való szervezésével ... mert a liberális értékek [az Egyesült Államokban] a korrupciót, szexet és erőszakot jelentik."

"Ha ez egy egységes válasz, akkor úgy néz ki, inkább Putyin szervezte, nem Obama" – írja Diehl.

A szerző idézi egy minapi beszélgetését Damon Wilsonnal, az Atlantic Council nevű kutatóintézet alelnökével. Wilson szerint egyes kelet-európai országok csupán csendben maradnak és próbálnak nem Putyin célpontjává válni. Mások azonban igyekeznek Putyin felé orientálódni, hogy jobb helyzetben legyenek, mint a többiek, amikor még bizonytalanabbak lesznek majd a körülmények.

"Sok politikus számára az a kérdés, hogyan éljen túl, amikor majd visszajönnek az oroszok, akik veszélyesebbek, mint valaha... és az amerikaiak messze vannak, és csak akkor lehet őket hívni, ha tényleg vészhelyzet van" – idézi a cikk Wilsont.

Diehl felidézi, hogy 2009-ben, miután úgy tűnt, Amerika rendezi kapcsolatait Moszkvával (ez volt a reset, azaz újraindítás nevű kezdeményezés), kelet-európai vezetők nyílt levélben fordultak Obamához, hogy ne hagyja magára a régiót. Figyelmeztették, hogy a térség problémái még nincsenek "lejátszva."

Akkor az amerikai elnök és tanácsadói is visszautasították a vádakat, az aláírókat pedig Oroszország-fóbiával vádolták. Ám "a kibővített NATO russzofóbjait" – fejezi be Diehl – "mára néhány kivétellel minden fővárosban felváltották a Putyin-barátok."