Új kormányfőt választott vasárnap este a líbiai parlament; a korábbi diplomata és emigráns ellenzéki Ali Zidan feladata, hogy olyan kormányt alakítson, amelynek összetétele megfelel az országon belüli különféle csoportoknak.

Az új kormányfő, Ali Zidan a liberális táborba sorolt korábbi jogvédő. Az 1980-as években a tavaly elűzött diktátor, Moammer Kadhafi rezsimjét képviselte külföldön, de átállt az ellenzék oldalára, az egyik legrégebbi ellenzéki mozgalomhoz, a Nemzeti Front Líbia Megmentéséért nevű csoporthoz csatlakozott.

A parlamenti szavazáson Zidan 93-85 arányban győzte le a Muzulmán Testvériség jelöltjét, Mohammed Hararit, aki a helyi önkormányzatokért felelős miniszter az átmeneti kormányban.

Az előző miniszterelnök, Musztafa Abushagur megbukott, miután az általa összeállított kormány nemtetszést váltott ki a parlamentben és azon kívül is.

Az észak-afrikai arab országnak nagy szüksége lenne egy életképes kormányra, hogy a Kadhafi-rezsim megdöntéséhez vezető harcok után összpontosítani lehessen az újjáépítésre és a regionális ellentétek okozta sebek begyógyítására. A kormányalakítás régóta húzódik, és ebből a Kadhafi bukása utáni biztonsági űrt betölteni próbáló militáns csoportok húznak hasznot. Líbia keleti részén különösen nyugtalan a helyzet. Szombaton Bengáziban sikertelen merényletet követtek el a helyi rendőrfőnök ellen; pokolgépet rejtettek az autójába, és távirányítással működésbe hozták. Bengázi volt a helyszíne a Christopher Stevens amerikai nagykövet meggyilkolásának is a 2001-es terrortámadások évfordulóján, szeptember 1-én.

Megy a rivalizálás a városok között is. Több milícia egységeket vezényelt Bani Validhoz, ahol Kadhafinak még sok híve él, és közel egy évvel a diktátor halála után szinte bármikor újra kitörhet az erőszak.

Az 1950-ben született Zidan nemzetközi kapcsolatokból szerzett diplomát, Korábban indult az átmeneti államfői – parlamenti elnöki – tisztségért is, de a törvényhozásban 28 szavazattal veszített Mohamed el-Magarjeffel szemben.

A 200 fős tripoli törvényhozás két nagy pártja a Nemzeti Erők Szövetsége, amelynek élén a forradalomban miniszterelnök Mahmúd Dzsibril áll, illetve a Muzulmán Testvériség helyi politikai szárnya, az Igazság és Építés párt. Zidan személyéről az ő háttéralkuik döntöttek; ahogy egy független képviselő, Szaleh Gavdet az AP hírügynökségnek magyarázta, olyasvalaki kellett a kormányfői székbe, aki kellő mértékben nacionalista, nem párttag, és az országot szolgálta a forradalom alatt.