A legfőbb ügyész mindhármuk esetében az államfői hivatalhoz fordult jóváhagyásért, a miniszteri felelősségről szóló törvény értelmében ugyanis az egykori tárcavezetők ellen csakis az elnök kérheti a bűnvádi eljárás megindítását (képviselő vagy szenátor ellen a törvényhozás).

Az ügyészség szerdán jelentette be a bányászjárás-dosszié újranyitását, és közölte, hogy emberiesség elleni bűnök gyanújával eljárást indított Ion Iliescu volt államfő és Virgil Magureanu, az 1990-es marosvásárhelyi véres események után újraalakult titkosszolgálat első igazgatója ellen. Az ügyészség márciusban kezdte újra a korábban lezárt vizsgálatokat, miután 2014 szeptemberében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) nagykamarája az atrocitások kivizsgálására és kártérítésre kötelezte a román államot.

Iliescu és Magureanu után, csütörtökön kihallgatták Gheorghe Dobre volt közlekedési minisztert, aki a bányászjárás idején a román államvasutak (CFR) craiovai regionális igazgatóságát irányította, és köze lehetett a bányászok Bukarestbe szállításához. Az ügyészségről kijövet Dobre nem nyilatkozott, viszont 2005 júniusában, miniszterré való kinevezésekor azt mondta: annak idején „nem az ő szintjén, hanem valahol Bukarestben" született a döntés arról, hogy szerelvényeket bocsássanak a bányászok rendelkezésére.

A gyanúsítottak között van Miron Cozma, a bányászok egykori szakszervezeti vezetője, Cazimir Ionescu, az átmeneti kormányzó tanács (CPUN) egykori alelnöke, valamint Emil Cico Dumitrescu belügyminisztériumi kulturális és sportigazgató. (A tárca egykori vezetője, Mihai Chitac 2010-ben elhunyt.)

Gelu Voican-Voiculescu a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva „aberránsnak" minősítette a vádakat, és hangsúlyozta, hogy az 1990-es eseményekért „azok az erők a felelősek, amelyek a májusi választások eredményének kétségbe vonásával megpróbálták megakadályozni a dolgok normális mederbe terelését".

Petre Roman 1989. december 26. és 1991. október 16. között volt Románia miniszterelnöke. Hivatalától a gazdasági reformok által kiváltott „második bányászjárás" kellett megválnia. Romániában az első rendszerváltás utáni választások, 1990. május 20. közeledtével az akkori ellenzék maratoni tüntetéssorozatba kezdett. Két fő követelése volt: az ideiglenes kormány szerepét ellátó Nemzeti Megmentési Front (FSN) ígéretéhez híven maradjon semleges és ne állítson jelölteket, illetve szűnjön meg a média fölötti hatalmi monopólium. Ötvenkét nap után, június 13-án a hatóságok erőszakkal véget vetettek az Egyetem téri (Piata Universitatii) megmozdulásnak. A két napon át tartó megtorlásból kivették a részüket a Zsil-völgyi bányászok is, akiket Ion Iliescu államfő hívott Bukarestbe, hogy megtisztítsák a fővárost a „huligánoktól". Az ellenzéki pártok és újságok székházát feldúlta a Halált az értelmiségre! és Mi nem gondolkozunk, hanem dolgozunk jelszavakkal masírozó bányászsereg. Az erőszakhullámban legalább hat ember életét vesztette, és közel nyolcszázan szereztek súlyos sérüléseket.