Roberto Micheletti, a de facto ideiglenes elnök immár 45 napja dacol a külvilág, így az Egyesült Államok diplomáciai és részben gazdasági nyomásával. Korábban már elfogadhatatlannak ítélte Oscar Arias Costa Rica-i elnök közvetítési ajánlatát: Zelaya új kormány élén irányíthatná Hondurast a novemberi végi választásokig, azzal a feltétellel, hogy maga nem indul jelöltként, minthogy ezt nem engedélyezi az ország alkotmánya. Cserébe viszont a hondurasi legfelső bíróságnak vissza kellene vonnia a Zelayával szemben emelt hazaárulási és egyéb vádakat.

Most csütörtökön Micheletti – egy hét alatt másodszor – alkalmatlannak találta az időpontot az Amerikai Államok Szervezete (AÁSZ) külügyminiszteri szintű békéltető csoportjának látogatására. Először az AÁSZ főtitkára, José Miguel Insulza személye ellen emelt kifogást, legutóbb pedig az elutasítást azzal indokolta, hogy a tegucigalpai tüntetések miatt nem tudják garantálni a misszió tagjainak biztonságát.

Tény, hogy kedd óta – amikorra eredetileg várták az AÁSZ delegációját – a hondurasi fővárosban öt-tízezren tüntetnek a puccsista kormány ellen. A biztonsági erők rendre könnygázt és vízágyúkat bevetve oszlatják fel a nagyrészt vidékről érkező, Zelaya-párti demonstrálókat. Több tucat személyt letartóztattak. Tegucigalpában három napja újra kijárási tilalom van érvényben este 10-től reggel 5 óráig. A tüntetők akciójukat „békésnek” hirdetik, de hangsúlyozták, hogy ha az illegitim kormány engedélyezi a katonáknak a fegyverhasználatot, a felkelés erőszakossá válik.

Barack Obama amerikai elnök a hétvégi NAFTA-csúcson megismételte, hogy Manuel Zelayát ismeri el Honduras elnökének. Washington nincs könnyű helyzetben, hiszen a hondurasi puccs 16 éve az első eset volt Latin-Amerikában a demokratikus rend felrúgására. Miután az ENSZ és az AÁSZ is elítélte a puccsot, a latin országok baloldali kemény blokkja felszólította Washingtont, hogy érdemi nyomással helyeztesse vissza a hatalomba Manuel Zelayát. Obama „hipokritának” minősítette azokat, akik most nyomást várnak el Washingtontól, máskor pedig felháborodottan tiltakoznak „az amerikai beavatkozás” ellen.

A hondurasi eset azért is kritikus, mert a NAFTA-csúccsal egyidejű, quitói dél-amerikai államfői találkozón többen is úgy vélték, hogy konzervatív fordulat kísérletéről van szó a döntően baloldali vezetésű régióban. Eközben Washington fő déli szövetségese, Kolumbia új megállapodás keretében hét támaszpont használatát is felajánlotta az amerikai hadseregnek. Freddy Padilla kolumbiai főparancsnok közölte, hogy a szerződés 99 százalékában megállapodtak, így várhatóan a hétvégén véglegesítik. A kábítószer-csempészet és a gerillák elleni harccal indokolt támaszpontszerződést több latin-amerikai kormány azért kifogásolja, mert szerintük a kolumbiai bázisokról az Egyesült Államok a térség nagy részét ellenőrizni tudja.