A hírmagazin szerint bár a német diákok szeretik Budapestet – évente százak jelentkeznek orvosi egyetemre, ha pontszámuk nem éri el a felvételi határokat –, ehhez képest a magyarok inkább távozásra készülnek. Sokan úgy látják, hogy az utóbbiért az Orbán-kormány felsőoktatási reformja felel – ahogy riportja címében a Spiegel állítja, Magyarországon a jobboldal „elkergeti” az értelmiséget.

A hírmagazin szerint  a felsőoktatás a nacionalista Orbán-kormány reformjával a feje tetejére állt, a reform leginkább vitatott eleme pedig az, amit a diákszervezetek „röghöz kötésnek” neveznek: azokat a diákokat, akik államilag finanszírozott keretben tanulnak, arra kötelezik, hogy a diploma után Magyarországon maradjanak, minimum kétszer annyi időn át, mint amennyit az egyetemen eltöltöttek.

Az ősztől életbe lépő reform 10-12 évre kötné hazájukhoz a jogászokat, az orvosokat és a többi, képzett szakembert. Amiért az ötlet merő gúnynak tűnik a fiatalok szemében, az az, hogy a munkanélküliség náluk 26 százalékos. Aki mégis elmegy külföldre, annak vissza kell fizetnie a tanulmányi költségeit, ami azt jelenti, hogy a külföldi élet számukra több ezer euró mínuszban kezdődik – emlékeztet a Spiegel.

Az ENSZ Nemzetközi Munkaügyi Szervezete (ILO) szerint a pénzügyi válság nyomán drasztikusan megnőtt ifjúsági munkanélküliség csökkenésére Európában alig van kilátás. Egy „elveszett generáció” veszélye fenyeget, és Orbán éppen ezt a generációt akarja Magyarországhoz kötni. A német hírmagazin szerint mindehhez súlyosbító tényezőként járul hozzá, hogy a kormány sok karon csökkentette az államilag finanszírozott helyek számát. Jogot országosan mindössze 100 fő, közgazdaságtant 250 fő tanulhat anélkül, hogy fizetnie kellene érte. Mindenki másnak 380-3500 euró közötti tandíjat kell kicsengetnie félévenként – az utóbbi az orvostudományi egyetemen fizetendő. Sok érettségiző ezt nem akarja elfogadni. Némelyik budapesti osztályban már a diákok harmadának van biztos helye külföldi egyetemeken. „Ha az egyetem után nem mehetünk, megyünk most azonnal” – gondolják.

„Káoszt szabadítottak az országra”

Senki nem tudja pontosan, hány érettségiző fogja ősszel elhagyni az országot, de valószínűleg sokan lesznek: az elvándorlási kedvre jellemző, hogy országszerte 30 ezerrel kevesebben jelentkeztek az egyetemekre, mint tavaly. Kedvelt célország történelmi okokból és a közelség miatt is Ausztria, ahol idén nyárig még biztosan nincs tandíj, de aki nem németet, hanem angolt tanult, az Skóciába, Angliába, Dániába és Hollandiába menne szívesen.

Persze jelenleg még az sem világos – írja a Spiegel –, hogy a „röghöz kötés” összeegyeztethető-e az Európai Unió egyik fő jogi normájával, a szabad mozgás elvével. Ezzel most a magyar alkotmánybíróság foglalkozik. Bár Hoffman Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma oktatásért felelős államtitkárának célja eredetileg az agyelszívás megakadályozása volt: azt akarta elérni, hogy a fiatalok, akik az állam költségén tanulnak, utána ne hagyják el az országot – most úgy tűnik, hogy a legambiciózusabb érettségizők fordítanak hátat az országnak – és azok, akik ezt tudásuk, képességeik és vásárlóerejük folytán megengedhetik maguknak.

A Spiegel öt magyar fiatalt szólaltat meg, akik mind az ország elhagyásán gondolkodnak: van, akit Glasgowba már fel is vettek, és bár Skócia drága, az albérlet havi százezer forint körüli összeg lesz, azt mondja, a szülők támogatják, és az egyetem mellett talál magának munkát. Van, aki arról beszél, hogy a szabadságát akarják elvenni: „Az az érzésem, a kormány elfelejti, hogy Európa része vagyunk. Még emlékszem, micsoda ünnep volt, amikor Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz. Visszafelé számoltuk a másodperceket, mint szilveszterkor, aztán kibomlott az EU kék lobogója. Ehhez képest a mai magyar politika hatalmas csalódás” – meséli a Spiegelnek a húszéves lány, aki jogot szeretne tanulni Münchenben, de Heidelbergbe, Freiburgba és Passauba is jelentkezett. Mások bécsi tanulmányi lehetőségekben bíznak, így az a fiatal is, aki szerint az oktatási reform káoszt szabadított az országra. Drága persze az élet az osztrák fővárosban is, olyan 600-700 euróval kerül többe a magyarországinál, de az a lány, aki oda készül nemzetközi kommunikáció szakra, azt mondja, a szülők támogatják, és ő is tett félre valamicskét a külföldi tanulmányokhoz. „Hogy hol fogok dolgozni majd, azt még nem tudom. Lehet, hogy tolmács leszek valahol. Szeretném körbeutazni a világot, de hű maradni a gyökereimhez is” – tervezget a székesfehérvári lány, aki szerint négy osztálytársa Dániába, három pedig Skóciába akar menni.

Ami az elvándorlási kedvet illeti, azt alátámasztják a felmérések is. A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi adatai szerint az elmúlt húsz évben még soha nem akartak ilyen sokan elmenni Magyarországról: minden ötödik felnőtt azon gondolkodik, hogy rövid vagy hosszú távon külföldön vállal munkát, vagy véglegesen kivándorol, a 30 év alattiaknak pedig a fele külföldre költözne.