Visszalépett a neofasiszta főpolgármester-jelölt
Munteanu hangsúlyozta, hogy segíteni jött, de a múltja miatt a személyét ért „dühödt kampány” miatt erre nem nyílt alkalma. Jelöltsége egy hete alatt valóban egyetlen alkalommal sem beszélhetett arról, hogy milyen tervei lennének Bukaresttel. A politikus hangsúlyozta: nemcsak nem tudott hozzáadni a liberálisok szavazótáborához, de fennállt a veszély, hogy a jövetele előtt meglévő egység is megbomlik a személyével kapcsolatos viták miatt. – Következésképp úgy döntöttünk közösen, hogy visszavonom a jelöltségem, és én elfogadtam ezt a megoldást – fogalmazott.
Munteanu, az 1990-es Egyetem téri kommunistaellenes tüntetések vezéralakja azután került a képbe, hogy múlt hét elején a korrupcióellenes ügyészség (DNA) eljárást indított a PNL korábbi főpolgármester-jelöltje ellen. A kampány kezdetéig kevesebb mint egy hónap van hátra, így a párt vezetői már kedd este bemutatták az új jelöltet.
A kilencvenes években Marian Munteanu megalapította a Mozgalom Romániáért (Miscarea pentru Romania) nevű szervezetet, amely a két világháború közötti fasiszta szervezet, a Vasgárda szellemiségét kívánta folytatni. Maga Munteanu a Vasgárda-alapító Corneliu Zelea Codreanu, „a nagy államférfi” csodálójának nevezte magát, és úgy vélte, hogy „a Kapitány életművében és tevékenységében fellelhető minden, ami a korban hasznos és lényeges volt”. A mozgalom küldetése „a kulturális állam létrehozása” volt, „mint az egységes román nemzetállam legmagasabb rendű kifejeződése, egy román állam, amely az igaz hitre épül, és amelyet felajánlunk Megváltónknak, Jézus Krisztusnak”.
A lépés ellen felemelte hangját jóformán mindenki, aki számít a civil szférában, a leghangosabb pedig éppen a jobboldali értelmiség. Tekintélyes civil szervezetek – köztük a jobboldali értelmiség „fészkének” számító Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS) – kérték a PNL-t, hogy vonja vissza Munteanu jelölését, mert „fasiszta eszmékkel szimpatizál”, „ortodox fundamentalista diskurzusa nem egyeztethető össze a demokratikus, sőt, az alkotmányos értékekkel sem”. Hasonló aggodalmának adott hangot az Ellie Wiesel Intézet is.