Vissza a Szvat völgyébe
Hétfőn egyelőre 200 család indult el, kedden pedig 800 család térhet haza. Az otthontalanná vált emberek a harcok kezdete óta családtagoknál vagy a húsznál több sátortábor valamelyikében húzták meg magukat.
A hazatelepülés önkéntes, körülbelül 380 ezer menekült már vissza is tért otthonába, a Szvat-völgybe és az attól délre fekvő Buner körzetbe. A menekültek helyzetének kezelése kényes belpolitikai kérdés, amelytől nagyban függ magának a tálibok elleni harcnak a támogatottsága is.
A pakisztáni hadsereg győzelmet emleget, mióta július 1-jén elfoglalta Sáh Dzeri várost, a tálibok utolsó menedékét is. A biztonsági erők április 26-án három északnyugati körzetben (Alsó-Dirben, Bunerben és Szvatban) indítottak offenzívát, hogy visszaszorítsák az előretörő tálibokat, akik márciusban már száz kilométerre megközelítették a fővárost, Iszlámábádot.
Ugyanakkor a hadművelet állandó kérdésévé vált: vajon a pakisztáni vezetés felismerte-e, hogy a tálibok létében fenyegetik a szekuláris államberendezkedést? Hadműveletek ugyanis korábban is folytak már a tálibok ellen az ország északnyugati határvidékén, de a hadsereg kivonulása után a tálib fegyveresek rendre visszatértek a területekre, megfélemlítették a lakosságot, elkergették a rendőröket.
Az, hogy a hadsereg megkezdte a lakosság visszatelepítését, sok bírálóban ismét azt a benyomást kelti: a pakisztáni csapatok elhamarkodottan cselekszenek.
A hadsereg most azonban ellenőrzése alatt tartja a főbb közlekedési útvonalakat, és ezúttal a térségben marad, hogy megakadályozza a tálibok viszszatérését. Egyes területeken továbbra is mindennaposak az összecsapások.
Jogvédők szerint a harcok során a tálibok gyakran emberi pajzsnak használták a civileket. De a szvat-völgyi harcok elől menekülő lakosok beszámolói szerint a pakisztáni hadsereg taktikája, az állandó bombázások is számos civil áldozatot szedtek a városokban és a falvakban.
