George W. Bush a héten rohamléptekkel dolgozza le az elmúlt csaknem két év csendjét. Az USA előző, 43. elnöke, akiről a The Washington Post epés jegyzetírója azt állítja: ha még mindig ő lenne a Fehér Ház lakója, nemcsak Iránnal és Észak-Koreával állna hadban az ország, de talán Portugáliával is, úgy járja körbe a nagy tévé-, és rádióstúdiókat, mintha botcsinálta médiasztár lenne.

De Frank Langellának és Michael Sheen-nek nem kell készülődnie: ahogy a The Guardian is rámutat, "W" exelnökként Matt Lauernek adott, első exkluzív interjúja sem ér fel a Frost/ Nixon "párbaj" tisztító erejű katarzisával. A kényes kérdésekre a válasz sokszor kényszeredett mosoly, Bush élő szóban nemigen vállalja a felelősséget nemhogy tetteiért, de állításaiért sem - ellentétben a magyarul 'Döntési helyzetek' címmel megjelenő memoár egyes részeivel.

A párbeszédek ennek megfelelően abszurdak. "Beszéljünk a vízzel vallatásról!" - veti fel maga Bush, a fullasztás hatását előidéző, ma már kínzásnak tartott kihallgatási módszerre utalva, amelyről könyvében kimondja: személyesen hagyta azt jóvá. "Miért törvényes az?" / "Mert a jogász azt mondta." / "És az helyénvaló lenne-e, ha egy idegen állam vallatna így egy amerikait?" / "Én csak azt kérem, olvassák az emberek a könyvet."

Ezt, az első napok adatai szerint nem kell kétszer mondani az amerikaiaknak: csak kedden, amikor a boltokba került, 220 ezren vásárolták meg a 'Decison Points-t' - több mint egyötödük elektronikus könyvolvasójára töltötte le. Ez a kiadónak - a Random House-nak - a legnagyobb sikert hozta eddig a nem szépirodalmi művek között, Bill Clinton 2004-es Életem-je óta. Mindkettőből másfélmillió példányt nyomtak az első körben. Más kérdés, hogy brit példára, amelynek során háborúellenes aktivisták Tony Blair exkormányfő memoárját helyezték át a bűnügyi és horrortörténetek közé a könyváruházakban, itt most Bushét próbálják "átpolcolni" a politikai szekcióból.

Gerhard Schröder fejben már megtette ezt. A német exkancellár - aki 2003-ban az iraki háború egyik ellenzőjeként összecsapott Bush-sal - hazugsággal vádolta a könyvszerzőt, aki azt adta a volt berlini kormányfő szájába: "A terrort szponzoráló országoknak következményekkel kell számolniuk. Ha gyorsan és döntően megteszi, önnel leszek". Ezzel szemben Schröder verziója szerint e támogatás csak akkor lett volna érvényes, ha bebizonyosodik: Irak rejtegeti a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokért felelősöket. Szóvivője rátett egy lapáttal. - Feltűnt nekünk, hogy a világ legfontosabb országának akkori elnöke intellektuálisan rendkívül alacsony szinten mozog. Fogalma sem volt, mi történik a világban. Annyira arra volt ráállva, hogy ő texasi - szerintem minden hosszúszarvú marhát ismert ott - nyilatkozta Uwe-Karsten Heye.

Bagdad, 2008. december 15. Muntaszir az-Zaidi iraki újságíró húga videófilmet néz bagdadi lakásán 2008. december 15-én, amikor felvételről visszatekinti, amint az előző napon a bátyja a cipőit a sajtóértekezletén beszélő George W. Bush amerikai elnök felé hajítja. Mindeközben az újságíró ezt kiáltotta oda az elnöknek: "Ez a búcsúcsók, te kutya, az özvegyektől, az árváktól és az Irakban elesettektől!" (MTI/AP/Hadi Mizban)