A helyzetet csak bonyolítja, hogy magának a Lordok Házának az átalakítását a délután folyamán 661 igennel és 124 nemmel elfogadták a honatyák, a napirendről levett előterjesztés a változásról szóló vita időtartamára vonatkozott. Cameron tíz nap alatt szerette volna „lezavarni” a vitát, amelyet, ellentétben az alapkérdéssel, saját rebellisein kívül az ellenzéki Munkáspárt is visszautasított volna.

Azon képviselők közül, akik a Lordok Házának megújítását kerek-perec elvetették, 91-en tartoztak a Konzervatív Párthoz. A párt szabályainak megfelelően a szerény kormánytisztséget betöltő két „lázadó” azonnali hatállyal elvesztette beosztását. Ez volt a kormány eddigi legnagyobb blamázsa, hiszen az elmúlt évben az Európai Unió jövőjérő szóló esetleges népszavazással kapcsolatban még tízzel kevesebb tory szállt szembe a parlamenti fegyelmet biztosító „whipekkel”. A vita határidejére vonatkozó voksban a korlátozást helytelenítő Munkáspárt és több mint száz konzervatív frakciótag képezett volna kétes egységet.

A Konzervatív Párt és koalíciós partnere, a Liberális Demokraták által összeállított terv szerint az új felsőház az eddig 826 tag helyett mindössze 450-et számlálna, tagjainak túlnyomó többsége, 80 százaléka választás útján jutna mandátumhoz, a maradék 90 „peert” pedig egy a pártoktól független bizottság jelölné ki. Csökkenne az egyházi kontingens is. Fontos szempont, hogy a megbízás meghatározott időre, tizenöt évre szólna, azaz megszűnne a jelenlegi állapot, melyben a tévékamerák gyakran örökítenek meg az üléseket mélyen átalvó agg főrendeket. Megszűnne maga a „Lord”, illetve „Baroness” kifejezés is.

Cameron mentségére mondva a Lordok Háza modernizálása eredetileg is a Liberális Demokraták és a Munkáspárt választási programjának volt a része, illetve alapkövét képezte a Nick Clegg jelenlegi miniszterelnök-helyettessel kötött koalíciós szerződésnek. A Times politikai főszerkesztője szerint a szavazás elhalasztásával legfeljebb „késleltetni lehet, de nem elkerülni az autóbalesetet”. A július 17. és szeptember 3. közötti nyári szabadság kevés lesz a tiltakozó toryk meggyőzésére.

A Liberális Demokraták világossá tették: ragaszkodnak  a reformhoz és nem fogadják el, hogy Cameron a kormánypolitikával szembehelyezkedő képviselőkre való hivatkozással ejtse a törvénytervezetet. Clegg libdemei máris nyomást helyeznek a nagyobb kormánypártra. Azzal fenyegetőznek, hogy ha úszik a felsőházi reform, ők is cserbenhagyják koalíciós partnerüket, mégpedig október 13-án, amikor a választókerületeknek a toryk számára kedvező átstrukturálásáról szóló szavazást rendezik meg. Ez a nap egyben a koalíció végét is jelentheti, és ebben az esetben Cameronnak egyedül kellene átvészelnie a 2015 tavaszi választásig hátralévő időszakot.