A módosítások egy része az adósságról szól: a szocialisták alaptörvénybe iktatnák a deficitplafont, nehogy a későbbi kormányok hozzájuk hasonló költekezésbe verjük magukat. (Angela Merkel kancellár és a német minta lebegett a szemük előtt: ott 2016-tól nem lehet magasabb a költségvetés hiánya a GDP 0,35 százalékánál.)

A még novemberig kormányzó szocialisták abban bíznak, hogy ezzel megnyugtatják a befektetőket és a Spanyolországnak hitelezőket, mert félő, hogy különben forró ősz elé néznek. A javaslatot az ellenzéki Néppárt (PP) mindjárt el is fogadta, mondván, ők már maguk is előhozakodtak vele. Pénteken akár meg is szavazhatja a spanyol parlament a gyorsan tető alá hozott alkotmányreformot.

Bár a takarékosság fontosságát senki sem vitatja, a mostani ötlet nem aratott osztatlan lelkesedést. A szakszervezetek máris közölték, hogy megint a piac határoz meg mindent. Az Egyesült Baloldal nevű kispárt kifogásolta, hogy az alkotmánymódosításról csupán a parlament dönt, nem előzi meg hosszas társadalmi vita és szó sincs népszavazásról sem. Sokak számára a módosításnak szimbolikus jelentősége van. Az 1978-as alkotmányt eddig mindössze egyszer módosították: 1992-ben, a maastrichti szerződés után, engedélyezve, hogy Spanyolországban élő külföldiek is szavazhassanak a helyi önkormányzati választásokon.

A nemzeti kisebbségek pártjai sem elégedettek. A Baszk Nacionalista Párt (PNV) máris közölte, hogy ha már módosítják az alkotmányt, akkor írják bele, hogy a nemzetiségeknek joguk van az önrendelkezéshez (erről persze a Néppárt és a szocialisták hallani sem akarnak, mert máris Spanyolország szétesését vizionálják). A katalánok ennél ügyesebbek. A gazdaságpolitikában inkább konzervatívnak számító Convergencia i Unió közölte, hogy alapjában véve egyetértenek a javaslattal, de jobb lenne, ha nem a spanyol állam, hanem minden tartomány parlamentje maga dönthetne arról, hogy mekkora az adósságplafon. És ha már a német mintát követik, akkor legyen felső határa az autonómiák közti szolidaritásnak is: jelenleg a katalánok éves GDP-jük 9 százalékát fizetik az úgynevezett intraregionális alapba, esetleg ezt is lehetne maximálni 4 százalékban.

A PP és a PSOE nagyvonalúan meghallgatták az ellenérveket, de figyelembe nem veszik őket. Megtehetik, hiszen elsöprő többségük van a parlament alsóházában. Az egymásra amúgy kígyót-békát kiabáló konzervatívok és a szocialisták – hét év ádáz gyűlölködés után - a többiek feje fölött kiegyeztek. Igaz, a deficitplafon csak 2020-tól élne, és egy másik törvény szabályozná azt, hogy pontosan mennyi is lenne a tűréshatár: a GDP 0,4 százalékáig mehetne el a deficit.