Verespatak: pornó a templomban?
Megejtő kulturális síkra tévedt az a harc, amelyet a verespataki aranybánya megnyitását ellenző és támogató civil szervezetek között folyik Erdélyben. Az Abrudbányai Magyar Kulturális Egyesület (AMKE) – amely szeretné, ha a 2005-ös ciánmérgezést okozó bánya újra üzembe állna – közleményben adott hangot felháborodásának amiatt, hogy a helyi unitárius templomban egy állítólag „pornográf jellegű” szöveget olvastak fel az ezévi Szénafesztiválon.
„Nyilvánosan elítéljük azt a tényt, hogy a verespatakiak számára szent helyen obszcén szavakat tartalmazó szövegek hangzottak el” - olvasható az AMKE tiltakozó levelében. Az egyesület egy videófelvételt is csatolt a közlemény mellé; ezen az hallható, hogy a felolvasott szöveg nyomán káromkodások hangzottak el a templomban. Kovács Zoltán Csongor, a bánya megnyitását ellenző Zöld Erdély Egyesület elnöke azonban az Új Magyar Szó napilapnak elmondta, hogy félreértés történt, hiszen az unitárius templomban nem a Kolozsvári Állami Magyar Színház által 2010-ben bemutatott Verespatak: fizikai és politikai vonalon című darabját adták elő, hanem egy verespatakiak vallomásából készült dokumentumdráma létrejöttéről szerveztek nyilvános beszélgetést, és felolvasást tartottak a szövegből.
A helyi unitárius lelkész, Pálfi Árpád – aki ellenzi a bánya megnyitását - a maga részéről kijelentette, hogy nem volt szó „pornográf jellegű” szöveget olvasnak fel a templomban. Elmondta azt is, hogy a szervezők utólag bocsánatot kértek tőle. A Szénafesztivál szervezői egyébként azért választották az unitárius templomot a beszélgetés helyszínéül, mert a helyi hatóságok nem adták bérbe a rendezvény számára a verespataki köztereket.
A fesztivált az aranybánya megnyitását ellenző civil szervezetek rendezik meg minden évben Verespatakon. Ők a település turisztikai vonzerejét akarják növelni a rendezvénnyel.
Holtakat az aranyért
Verespatakon Európa legnagyobb aranybányája nyílhat meg, ha a román kormány a határozott magyarországi tiltakozás ellenére zöld jelzést ad a projektnek. A kitermeléshez a beruházás mögött álló kanadai-román vegyesvállalat, a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) százszor nagyobb ciánzagy-tározót akar építeni, mint amekkora a Tisza élővilágát 2000-ben kipusztító nagybányai tározó volt, amelynek szennyvize a Lápos-patakon és a Szamoson keresztül érte el Magyarországot.
Az RMGC 2014-ben kezdené meg a földben rejlő mintegy 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst egy részének a kinyerését; tizenöt év alatt 215 millió tonna ércet dolgoznának fel itt 200 ezer tonna cianid felhasználásával – ez tízszer annyi, mint együttvéve az a mennyiség, amennyit Európában együttvéve felhasználnak a mérgező vegyületetből. A nemesfémek feldolgozása után mintegy 275 millió tonna mérgező zagy gyűlne össze a ciántározóban. Ha ez a szennyvíz egy baleset miatt esetleg kiszabadul, útját felmérhetetlen környezetpusztás kíséri nem csak Romániában, de a környékbeli patakokból az Aranyoson és a Maroson át a Tiszába jutva Magyarországon is.
Budapest számára ezért elfogadhatatlan a projekt. A magyar kormány legutóbb legutóbb egy augusztus 3-án kelt kormányhatározatban utasította el a Verespatakon a hegycsúcsokat és a kulturális örökséget is veszélyeztető külszíni fejtési technológiát. Illés Zoltán környezetvédelmi ügyekért felelős államtitkár pedig levelet írt Borbély László romániai környezetvédelmi miniszternek, hangoztatva, hogy román hatásvizsgálat ide vagy oda, a „cianidos technológia elfogadhatatlan, a zagytározó tér potenciális veszélye elfogadhatatlan, és azok a modellek is, amelyekkel azt próbálták elemezni, hogy milyen szennyezés érheti el Magyarországot." Az Országgyűlés 2009-ben tiltotta be a cianidos bányászatot hazánkban.
Borbély szerint egyébként „elvi döntés”, hogy Magyarország határozottan tiltakozik a verespataki bányanyitás ellen. A politikus nemrég emlékeztetett arra, hogy Budapest megnyugtatására a román fél 2007-ig több ezer oldalnyi dokumentációt adott át a projektről. „Ha valaki hasznosítani akarja ezt a több száz tonna aranyat, akkor a cianid használatát sajnos nem tudja kikerülni, mert jelenleg nincs jobb technológia. Egyébként nem hiszem, hogy lenne a világon olyan ország, amely ne gondolkodna el ilyen altalajkincs kitermelésén” – idézte Borbélyt az [origo] összefoglalója. A projekt indításához az RMGC-nek már csak a környezetvédelmi tárca engedélyét kell megszereznie Romániában, miután kulturális minisztérium már rábólintott az indításhoz szükséges régészeti mentesítési bizonylat kiadására. Ironikus, hogy mindkét romániai tárcát magyar politikus vezeti: az utóbbit Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
Nem mintha a román kormány egyhangúan rajongana az RMGC-ért. Bukarest csak 19 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik a vegyesvállalatban egy román cég, a Minvest révén, az engedélyeztetési eljárások során pedig újra és újra felmerült a korrupció és a megvesztegetés vádja az érintettekkel szemben. Az ügy élesen megosztja a kormánypártokat: a vezető koalíciós párt, a demokrata-liberálisok körében maga Emil Boc miniszterelnök sem tartozik az verespataki bányanyitás egyértelmű támogatói közé, ahogy Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsadó és Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter személyében akadnak tekintélyes ellenzők az RMDSZ-en belül is.
Az ellenzők Romániában nem annyira a környezet, mint a római kori kulturális örökség pusztulásától félnek. A kétezer éves „leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemléképületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek. Ezek megőrzése egy 1258 hektárnyi bányaterület kellős közepén, négy kráter között, ahol napi 10 tonna dinamittal robbantják a kőzettesteket és percenként járnak a 150 tonnás tehergépkocsik, teljes képtelenség” – szerepel abban a levélben, amelyet augusztus elején 77 civil szervezet írt alá, tiltakozásul a bányaprojekt ellen. Az ő zászlóvivőjük, a verespatakiak egy részét tömörítő Alburnus Maior Egyesület mellett ellenzi a bánya megnyitását a Román Tudományos Akadémia, a román állam Országos Műemlékvédelmi Bizottsága, a görögkeleti, a katolikus, a református és az unitárius egyház is. A helyiek körében szinte egyhangú az antipátia: „Verespatakon öt templom van és kilenc temető! Mit szólnának a halottak, hogy manapság markolókkal jönnek kiszedni a csontjaikat?!” „A jegygyűrűmet sem viselem, mert meggyűlöltem az aranyat” – talán ez a két megjegyzés tükrözi a legjobban a falubéliek félelmeit a bányával kapcsolatban.
Mindez persze vajmi kevéssé tántorítja el szándékától az RMGC-t: most, hogy az arany világpiaci ára történelmi csúcsokat döntöget, a cég egymilliárd dolláros haszonnal számol a kitermelés első 15 éve alatt. A kulturális örökséget féltő aggályok nyomán a vállalat ráadásul egy utolérhetetlen gesztusra ragadtatta magát, és megígérte, hogy hetvenmillió dollárral támogatja a verespataki műemlékek 80 százalékának megmentését és a helyi turizmus fejlesztésére – mindezt akkor, amikor Románia évente összesen csak 17 millió dollárral tud hozzájárulni az országban lévő 30 ezer műemlék karbantartásához.
