Vér, szarvak, művészet: Madridnak tetszik a mészárlás
Ez a spanyol kultúra szimbóluma, és nemzeti identitásunk egyik alappillére is – nyugtázta érezhető elégedettséggel Juan Diego, a spanyol torreádorokat tömörítő szakszervezet egyik képviselője. A bikaviadal-lobbi ugyanis működött: José Luis Rodriguez Zapatero szocialista kormánya a minap úgy döntött, hogy a véres nemzeti látványosság a jövőben önálló „művészeti ágnak” minősül, fenntartásáért pedig nem a belügyminisztérium felel majd – mint eddig –, hanem a kulturális tárca. Ez utóbbi diadalittas közleménye szerint mivel a bikaviadal művészeti ág és kulturális termék, minisztériumunk a megfelelő hely arra, hogy őrködjön fennmaradása és fejlődése felett”. Mindez azt jelenti, hogy a megannyi regionális spanyol kormányzat a tavalyi katalán példa nyomán felbuzdulva sem tilthatja be a bikaviadalokat.
A nemzeti identitás megőrzésének hangzatos célján túl azonban inkább az autonóm régiók függetlenedési törekvéseinek letöréséről van szó. Az autonóm Katalóniában a regionális parlament tavaly júliusban parancsolt megálljt a bikaviadaloknak, miután a Prou! (Elég!) névre hallgató szervezet 180 ezer aláírást gyűjtött össze a teljes tiltás érdekében. A kilenc tartózkodás mellett 68:55 arányban elfogadott katalán jogszabály arra hivatkozott, hogy a bikaviadal „kegyetlen és idejétmúlt” sport, ezért kell betiltani. (Spanyol földön egyébként nem ez volt az első példa: a Kanári-szigeteken már 1991 óta tilos bikaviadalokat rendezni.)
Bár barcelonai remények szerint a katalán tilalmat a többi régió is követni fogja, Madrid érthetően rossz szemmel néz az ilyesféle törekvésekre, amelyekben mindegyre a leplezetlen nacionalizmus árulkodó jeleit akarja tetten érni. Talán ezért, hogy a bikaviadalokat művészeti ággá nyilvánító kormányhatározatot nem csak a szocialista párt, a PSOE, hanem az ellenzéki konzervatív Néppárt (PP) is odaadó támogatásáról biztosította. A spanyol társadalom egyébként meglehetősen megosztott a kérdésben: egy nemrégiben közzétett felmérés szerint a megkérdezettek 60 százaléka „nem élvezi” a bikaviadalokat, közel ugyanennyien, 57 százaléknyian nem értenek egyet azzal, hogy Katalónia betiltotta a nemzeti látványosságot.
Miguel Cid Cebrián, a bikaviadalokért felelős parlamenti bizottság elnöke mindenestre reményét fejezte ki, hogy a bikaviadalok nemsokára országos törvényi védelemben részesülnek, miután a tavalyi katalán tiltásra válaszul Madrid sietve hozott egy rendelkezést, amely Kasztíliában már most szavatolja ezt. Az egész Spanyolországra kiterjedő törvényi védelemre van is esély: a PP más estben valószínűtlen támogatása arra utal, hogy a konzervatívok felkarolják a bikaviadalok ügyét azután is, hogy november 20-án győztek az előrehozott parlamenti választásokon – ahogy ezt a PP-nek a felmérések és a szakértők is megelőlegezik a gazdaság mélyrepülése miatt rendkívül népszerűtlen Zapatero-kormánnyal szemben.
Galéria nyílik
Az állatvédők persze leplezetlen ingerültséggel reagáltak a bikaviadalok művészeti ággá nyilvánítására. Vádjuk szerint a Zapatero kormány megszegte szavát, és huszáros hátraarcot vágott korábbi ígéretéhez képest, amely szerint az állatkínzás elleni fellépés többet nyom a latban a munkájukat féltő torreádorok szavánál. Silvia Barquero, a bikaviadal-ellenes Pacma párt szóvivője erről azt mondta: „Teljes képtelenség az egész. Mintha a középkorba térnénk vissza.”
Halálos utcai futtatás
Halálosan megsebesített egy ötven éves férfit egy feldühödött bika a spanyolországi Valencia melletti Rafelbunyolban. A Bous al Carrer (Bikák az utcán) rendezvények nagy sikernek örvendenek a régióban. A pamplónai bikafuttatásokhoz hasonló mulatság azonban kicsit sem veszélytelen. Csupán tavaly 486-an sebesültek meg.
A családapa egy rózsaszín ernyővel ingerelte a felajzott bikát, aki egyenesen felé vette az irányt, a földre terítette majd felöklelte szarvával.
