Az állam- és kormányfői látogatások futószalagon haladnak az unióban: José Manuel Barroso bizottsági elnök – aki hétfőn és kedden a rosztovi EU-Oroszország csúcson vett részt – szerdán a litván elnököt és miniszterelnököt fogadta Brüsszelben, s csütörtök délben találkozik Orbán Viktorral, aki még szerdán este érkezik az EU központjába, hogy a néppárti biztosokkal vacsorázzék. A programba így nem fért bele rövid eszmecsere sem Andor László magyar biztossal, akit még az előző, szocialista kormány jelölt tavaly ősszel.

A kétharmados többség birtokában Orbán magabiztosan, az Európai Néppárt legsikeresebb tagpártjának vezetőjeként érkezik Brüsszelbe, ahol legfőbb partnere a szintén néppárti Barroso bizottsági elnök. Források szerint az egyik kérdés az itteni találkozókon – a magyar kormányfő látogatást tesz Jerzy Buzek parlamenti és Herman Van Rompuy tanácsi elnök irodájában, valamint felkeresi Rasmussen NATO-főtitkárt -, hogy eloszlanak-e a nyolc évvel ezelőtti kormányzási időszakban keletkezett aggodalmak Orbán politikáját, nacionalista felhangjait illetően. Kérdés, szó lehet-e egyáltalán a magyar-szlovák viszonyban támadt feszültségekről, hiszen az EU-nak lényegében semmilyen lehetősége sincs, hogy beleavatkozzék a vitákba, vagy megpróbáljon igazságot tenni, s az ilyen kéréseknek igyekeznek is élénken ellenállni a brüsszeli hivatalnokok, hiszen az alapszerződésben nem, vagy nagyon nehezen lehetne találni olyan cikkelyt, ami ezt egyáltalán lehetővé tenni. A tagországi feszültségek inkább tehetetlen nyugtalanságot keltenek, amik csak megterhelik az amúgy is igen sűrű brüsszeli menetrendet.

A lényeg azonban a válság és annak kezelése. Magyarország 2008 őszén az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) támogatásában részesült 20 milliárd euró értékben, s a hitelhez fűzött gazdasági program végrehajtását nagy figyelemmel követik Brüsszelben is. Emlékezetes, hogy az idén a magyarnál jóval nagyobb összegű hitelt kérő görög kormány is elődje hibáira hivatkozott, de belátta, hogy a piacok az ország helyzetét ítélik meg. Az érvényes konvergenciaprogram értelmében a magyar államháztartás deficitjét három százalék alá kell leszorítani 2011-ben, s ez a dátum már eleve kétéves haladékot takar. Az utóbbi hetek eurózónabeli fejleményei nagyobb és kisebb országok sorát késztették fájdalmas kiadáscsökkentésre, így a hangulat aligha kedvez a lazításnak, de megfelelő keretet adhat mélyreható strukturális reformok meghirdetésének.

Az érem másik oldala persze, hogy 2011 első felében Magyarország végzi az uniós elnökség feladatait, tagsága elnyerése óta első ízben, s a nem túl sikeres szlovén, cseh elnökség is figyelmeztető és fegyelmező erejű lehet. A magyar elnökség időszakára esik a következő, 2014-től kezdődő költségvetési időszak alapjainak a lerakása, éles vitákkal kisérve, hiszen a válság, s ezen belül az eurózóna krízise olyan reformkezdeményezéseket hozott a felszínre, amelyek heves szócsaták közepette egyrészt tovább korlátoznák a gazdaságpolitikai, költségvetési szuverenitást, másrészt a közös kassza méretét is szűkítenék a büdzsészigor időszakában. Főként a nagy tagországok a közös pénzt – az uniós nemzeti jövedelem egy százalékát - másként költenének el, mint eddig.

Ez a kiélezett és kényes helyzet rendkívüli diplomáciai és szakmai felkészültséget követel majd meg a magyar elnökségtől, hogy közvetíteni tudjon az ellentétektől terhes helyzetben, amikor az unió német-francia motorja is köhög, de nem akar kisállami segítséget. A jövő év első felére esik az energiaügyek hangsúlyosabb megjelenése is, miközben a mostani spanyol elnökség nyilvánvalóvá tette: az új intézményeknek, a tanácselnöki funkciójának és a külügyminiszteri posztnak a létrehozása alaposan leértékelte a nemzeti féléves elnökségek szerepét.