Senki sem mondta ki, hogy ez volt az utolsó G8, de 44 fős családi fotó mutatta, hogy a legfejlettebb országok klubját meghaladta az idő. „Meg kell újítani a nemzetközi intézményeket” – hirdetett programot Barack Obama, francia kollégája, Nicolas Sarkozy pedig azt javasolta, vezessék be a G8+G5+Egyiptom tizennégyesét. A nyolcakhoz egyedül a japán külügyminiszter ragaszkodott, tartva a kínai csatlakozástól. „Nem tűnik el, de a G8 kevés, a G20 pedig sok, a G14 lehet döntőképes” – összegzett Silvio Berlusconi.

Ez a legkonkrétabb eredménye a tanácskozásnak, mely három év alatt 20 milliárdot szánt Afrikának; a decemberi koppenhágai klímakonferenciára várva két Celsius fokra korlátozta a felmelegedést, miután Kína kivonta magát a széndioxid-csökkentésből; és egy újabb találkozóra bízta a világkereskedelmi tárgyalásokat még a szeptemberi G20 előtt.

Az ember az első – a csúcs nyitónapján hangoztatott jelszót nem sikerült teljesíteni: a nagyok elismerték, hogy a pénzügyi-gazdasági válság továbbra is veszélyezteti a társadalmi stabilitást („nincsen exit-stratégia, amíg az alagút végén nem látjuk a fényt” – mondta Angela Merkel); az afrikai éhezés elleni morzsákat a humanitárius szervezetek újabb üres ígéretnek tartják („Bob Geldof nem érti, miért nem ad pénzt Itália Afrikának” – vetette fel egy brit újságírónő, „Abruzzóra kellett a pénz” – válaszolta Berlusconi); az Iránnal szembeni állásfoglalásra pedig Teherán úgy reagált, hogy elítélte az olasz rendőrségnek a antiglobalisták elleni fellépését.

Fordulatot a G8-on bemutatkozó Obama hozott: „Végleg nemzetközi pontot tett a Bush-korszakra” –  hallottuk a 3500 újságíró általános véleményét, és karizma alatt nem csak azt értették, hogy az amerikai elnök ingujjban kosarazott a földrengés óta sátrakban lakó gyerekekkel, csipszet rendelt a tárgyalóterembe, és Ignacio Silva de Lulának azt ígérte, a brazilválogatott soha többé nem fordít az amerikaiak ellen, miként az a Konföderációs Kupán történt.

Történelmi politikai váltásnak számít Obama és Moammer Kadhafi kézfogása – a két vendéget egymáshoz közel ültető Berlusconi rendezésében. Cáfolták, de lapunk tudósítója is látta, amikor a líbiai vezetőt a közös fénykép után egy férfi próbálta megközelíteni: Kadhafi testőrei még Sarkozyt is elsodorták, hogy megállítotsák, ami sikerült is nekik.

A csúcsot egy perces csenddel zárták a földrengés áldozatainak tiszteletére, és nagy incidensek zajlott a romos településeken át l’Aquiláig haladó, nem népes antiglobalista menet is nélkül – a felvonulók be akartak törni a városközpontba, de a rendőrök visszaszorították őket –, élén a „Ti, G8 vagytok az igazi földrengés!” - szlogennel. Az abruzzói otthontalanok nem csatlakoztak: l’Aquila egyetemistái inkább megköszönték Kanadának a nekik adott négymillió eurót.

„Augusztusban l’Aquilába költözök, szeptemberben megkezdődik a lakásépítés” – ígérte Berlusconi, aki a kollégái és a sajtó szerint is kitűnően megrendezett találkozóval akarta helyreállítani a nőügyei miatti botrányban alaposan megtépázott tekintélyét.

Clooney ígért, Bruni sírt

A coppitói csúcson az éhezésről és a világban még kilencmillió ember számára elérhetetlen ivóvízről tárgyaltak azok a politikusok, akik péntek reggelire Nutella mogyorókrémmel megkent kenyeret ettek, kivéve az egyiptomi Hoszni Mubarakot, aki olajban pirított gombát kért. Az újságírói menzán minden öko és bio volt: újrahasznosítható papírtányér, kizárólag helyi termékek, üdítőből azonban csak multinacionális buborékost kaptunk, és a csúcs végére a mellékhelységekben elfogyott a víz és áramszünetbe borult a sajtóközpont. L'Aquilát tegnap nem az antiglobalisták, hanem a földrengés romjaitól könnyező Carla Bruni foglalkoztatta: kézfogásáért a tûzoltók sorba álltak, ahogyan a nem messzi sátortábor asszonyait George Clooney hozta lázba, főleg, hogy az amerikai színész bejelentette, itt fog filmet forgatni.

Egyhülő fenntartások

Obama a csúcs helyszínéről a Vatikánváros felé vette útját: a pápai dolgozószobában, tolmácsokkal tartott beszélgetése XVI. Benedekkel 35 percig tartott. „Rövidebb volt mint a George Bush utolsó vatikáni látogatása, de talán azért, mert Obamának kevesebb ideje volt, indult a repülője” – kommentálták az amerikai újságírók. Az államfőknek fenntartott időt szentelte Obamának a pápa, egy perccel sem többet. Az audienciának szokás szerint csak a témái ismertek: szegénység elleni küzdelem, vallásszabadság, bioetika.

Az egyházfő a héten bemutatott enciklikáját ajándékozta az amerikai elnöknek: „Lesz mit olvasnom a repülőn” – köszönte meg a Szentatyának kislányait és anyósát is bemutató Obama. „Imádkozom Önért!” – mondta a pápa, aki az olasz sajtó vatikanistái szerint a szociális körlevelében említett példamutató világvezetőről írva éppen Obamára gondolt Az amerikai elnökválasztások hónapjaiban a Vatikán nem titkolta a republikánusok iránti szimpátiáját, és a demokrata abortusz-, eutanázia, őssejt- politika iránti fenntartásait.

A feszültséget növelte a hónapokig üres szentszéki nagyköveti szék is, a Vatikán tartott az új diplomata alkalmatlanságától, de Obama megfelelő embert választott, a teológus Miguel H. Diaz kinevezése elnyerte a Vatikán tetszését. Hiába nem tartott több ideig a találkozó, péntek délután a szentszéki sajtóközpontban érezhető volt, mekkora várakozás előzi meg az eszmecserét, és az új amerikai elnökkel való jövőbeli együttműködést a világpolitika terén is.

Az amerikai elnök Ghánába utazott tovább. „Ez a kontinensnek a rabszolgaság elleni jelképes állama" - mondták el az afrikai újságírók, a U2 frontembere, a humanitárius aktivista Bono szerint azonban az lett volna az igazi, ha Obama a rokonaihoz, Kenyába utazik, mivel ott lehet igazán érezni Afrika problémáit.

De miért éppen Ghána?

Főleg Nigériában, Afrika legnépesebb és az USA egyik vezető olajszállító államában, valamint Kenyában sértődtek meg Barack Obama mostani útjának harmadik fő pillére, Ghána washingtoni bejelentésekor. (A földrész harmadik meghatározó szereplője, Dél-Afrika legalább „külsősként" az olaszországi G8-csúcs vendége lehetett, és a Konföderációs Kupa, majd a jövő évi futballvébé jelentette reflektorfénnyel is vigasztalódhat.) A várakozások mindenesetre – mint az amerikai elnökkel kapcsolatban már számtalanszor – óriásiak Obama januári beiktatása óta első fekete-afrikai útja kapcsán (a földrészen, Egyiptomban már járt.) Nemcsak az USA első afroamerikai elnökéről van szó, de Obama apja kenyai állampolgár, ösztöndíjas diák volt az Egyesült Államokban.

Az elnök még útja előtt magyarázatot adott rá, hogy miért nem Nairobit vagy valamely más afrikai fővárost keresi fel. „Kenyával kapcsolatban aggodalommal tölt el, hogy a politikai pártok mennyire nem az állandó megbékélés irányában mozdulnak el, ami lehetőséget adhatna az országnak az előrelépésre. És Kenya nincs egyedül." Ghánában ellenben, amely Kofi Annan volt ENSZ-főtitkárt is adta a világnak, John Atta Mills elnök „olyasfajta demokratikus elkötelezettségekről tett tanúbizonyságot, amelyek biztosítják az ország stabilitását". – Mi pedig fel akarjuk hívni a figyelmet erre – mondta Obama, aki szerint a fekete kontinens ugyan a „rendkívüli ígéretek földje de ezeket nem lesz képes beteljesíteni addig, amíg nem látunk jobb kormányzást".

A nyugat-afrikai Ghána 1957-ben vívta ki a függetlenséget a britektől. Ezután véres katonai puccsok sora következett, azonban a kilencveneses években Jerry Rawlings elnök intézményesítette a többpárti demokráciát, melynek szabályait követve az ellenzék kétszer is kormányra juthatott azóta. – Azt reméljük, hogy a ghánai demokrácia melletti kiállás katalizátorként hat más országokra – mondta Johnnie Carson, az afrikai ügyekért felelős amerikai államtitkár. Kenyában Mwai Kibaki elnök és Raila Odinga ellenzéki vezető, aki csalással vádolta őt, ugyan egységre lépett, az ország azonban nem lábalt ki a politikai válságból. Carson szerint az USA mélyen aggódik Kelet-Afrika meghatározó hatalma sorsáért. Az etnikumai és nyelvei révén mélyen megosztott, 131 milliós Nigériában pedig a választásokat kaotikusan bonyolítják le - hangzott a fő amerikai kritika.

Obama a pápánál