Véglegesnek és visszafordíthatatlannak minősítette a japán és a dél-koreai külügyminiszter azt a megállapodást, amelyet hétfőn kötöttek a második világháború idején prostitúcióra kényszerített nők ügyében. Igaz, miközben japán kollégája, Kisida Fumio „korszakalkotó" egyezségről beszélt, a szöuli diplomácia vezetője Jun Bjung Sze a tokiói ígéretek maradéktalan teljesítéséhez kötötte a kérdés lezárását.

Az alku értelmében japán egymilliárd jennel, vagyis mintegy 8,3 millió dollárral járul hozzá ahhoz a dél-koreai kormány felügyelete alatt működő alaphoz, amelyet az egykori szexrabszolgák segítésére hoznak létre. Összesen mintegy 200 ezer nő került a második világháború idején a japán katonákat kiszolgáló harctéri bordélyokba. Sokan közülük koreaiak voltak (ma már csak 46 ilyen asszony él Dél-Koreában), mások Kínából, a Fülöp-szigetekről, Indonéziából és Tajvanról származtak.

Japán számára a térség más országaival is feszültséget okoz az ügy, amelynek lezárására Dél-Koreával eddig több kísérletet is tettek, de azok rendre elégtelennek bizonyultak. Tokió például már azzal letudta volna a problémát, hogy ötven éve, amikor a két ország újra felvette egymással a diplomáciai kapcsolatokat, 800 millió dolláros gazdasági segélyt nyújtott Szöulnak. Aztán 1993-ben Kono Johei, a japán kabinet akkori főtitkára nyilatkozatban ismerte el hazája felelősségét a kéjhölgyek meghurcolásáért, két évvel később pedig egy alapot is létrehoztak az áldozatok támogatására, ám abba magánadományokból és nem a kormánytól érkezett a pénz, amely ráadásul tíz év alatt el is fogyott.

A BBC összefoglalója szerint a mostani rendezés feltétele az is, hogy Abe Sindzó japán kormányfő Tokió „súlyos felelősségét" elismerve bocsánatot kér a történtekért. Ezt külügyminisztere részben meg is tette, amikor a szöuli megegyezés után kijelentette: a miniszterelnök ismét „a legőszintébb bocsánatkéréssel és bűnbánattal" fordul azokhoz a nőkhöz, akiknek fizikai és lelki fájdalmat, szenvedést okoztak. Abe egyébként már korábban is elismerte, hogy voltak a japán katonáknak szexuális szolgáltatásokat nyújtó kéjhölgyek. Ugyanakkor érzékeltette: japán megítélés szerint semmi sem bizonyítja, hogy a szigetország hadseregének köze volt ezek toborzásához, fogva tartásához. Vagyis Tokióban azt sugallták, hogy az érintett nők eleve prostituáltak voltak. Dél-Korea éppen ezért nem érte be az eddigi bocsánatkérésekkel, Tokióban viszont azzal vádolták a szöuli kormányt, hogy belpolitikai célokra használja föl az egykori szexrabszolgák fájdalmas ügyét.

Ha tényleg sikerül rendezni a problémát, az az Egyesült Államoknak is megkönnyebbülést hozhat. Washingtonnak ugyanis gondot jelent, hogy két kulcsfontosságú ázsiai szövetségesének feszült a viszonya, miközben a térségben Kína egyre magabiztosabb, Észak-Korea pedig egyre kiszámíthatatlanabb. Mint a Reuters emlékeztetett rá, Japán és Dél-Korea között olyan nagy a bizalmatlanság, hogy még a kényes katonai értesülések megosztásáról sem voltak hajlandóak megállapodást aláírni, így egy háromoldalú egyezmény keretében, az Egyesült Államok közvetítésével jut el hozzájuk a másik féltől származó ilyen jellegű információ.