A politikai elemző szerint a közép-európai liberalizmus követői elsősorban azért kénytelenek megkérdőjelezni saját  politikájukat, mert egy ideig nem akarták elhinni, hogy őket is  eléri a válság. Most pedig továbbra is azt hangoztatják, hogy a  válságra adott legjobb válasz, ha a "liberális recept" szerint  folytatják a politizálást: elítélik az állam visszatérését a piacok szabályozásában és a protekcionista próbálkozásokat.

A keleti-európai liberálisok "az utolsó hívők" – fogalmaz  Rupnik, de ők maguk sem úszhatják meg a válságot; erre példa a csőd közeli helyzetbe került Magyarország és Lettország.  De a külső ok mellett egy belső ok is véget vet a liberalizmusnak a  régióban, ez pedig a szociális húrokat pengető populizmus, amely Lengyelországban a jobboldalon, Szlovákiában viszont a baloldalon jelentkezik.

A kelet-európai országoknak azért lesz nehéz elbúcsúzni a  liberalizmustól, mert a diktatúra lebontása után 1989-ben maguk választották ezt az utat - véli az elemző. Emlékeztetett arra, hogy  a politikai liberálisok számára a liberalizmus elsősorban a  szabadság- és az emberi jogokat jelenti, a gazdasági liberálisok számára pedig a piac mindenhatóságába vetett hitet – szemben az  előző rezsim tervgazdálkodásával. Külön hangsúlyozta:  Kelet-Európában – ahol a jelző nélküli liberalizmus nevében sokkterápiát alkalmaztak – nem is értik meg, hogy Franciaországban a  liberalizmusnak negatív kicsengése van.

Rupnik szerint a "liberális radikalizmus" választása nem  egyszerűen egy ideológiai irányvonal volt, hanem a kelet-európaiak jól felismert érdeke: azok az országok, amelyek gyors liberális  reformokba kezdtek, tíz év alatt a nyugat-európai országok növekedési arányának dupláját vagy tripláját érték el. Éltek "komparatív előnyeikkel", az alacsony adókkal és fizetésekkel, a  rugalmassággal. De mivel tőke nélkül kellett kapitalizmust  csinálniuk, külföldről voltak azt kénytelenek bevonni, kiszolgáltatva teljes gazdaságukat a nyugati befektetőknek és a nemzetközi piacnak. A válság alatt azonban ezekből a korábbi előnyökből hátrány lett – mutatott rá a francia politológus.

Rupnik elsősorban a balti és a közép-európai országokat tekinti  liberálisoknak, a Balkán és a volt Szovjetunió egykori tagállamai más utat választottak. Véleménye szerint a legradikálisabb  liberálisnak jelenleg Lengyelország és Csehország tekinthető. Hozzájuk tartozott egy ideig Magyarország is, de az elmúlt években már kevésbé volt liberális.

Az átmenet igaz sikertörténetét azonban két teljesen ellentétes  modell alapján Szlovénia és Észtország produkálta. Ez utóbbi állam  volt a kelet-európaiak közül a legliberálisabb, s ezzel a befektetők  legkedveltebb országaként "Európa Hongkongjává" vált. Szlovénia  viszont már az előző rendszerben elindította a reformokat, így nem  volt szüksége sokkterápiára. Kevertebb berendezkedésű országot  hozott létre erős állami szektorral és fokozatos privatizációval,  azaz a tőke lassú beengedésével. Az eurózónába mégis ő lépett be  elsőként, és a térségben Szlovéniában a legmagasabb az egy főre jutó GDP – érvelt az elemző.

Suzuki dolgozók műszakváltás után