Kedden rendelettel tiltotta be az al-Dzsazíra és három másik, az iszlamistákhoz közel álló televíziócsatorna működését is Egyiptomban egy kairói törvényszék. A döntés értelmében a pánarab hírtelevízió helyi csatornája mellett a Muzulmán Testvériséghez közel álló Ahar25, illetve az al-Jarmuk és az al-Kudsz sötétül el végleg, két hónappal azután, hogy a hadsereg a Mohamed Murszi ellen végrehajtott puccs után felfüggesztette őket. Hétfőn egy másik iszlamista csatorna hasonló sorsra jutott már: az al-Hafezt azért tiltották be, mert állítólag erőszakra buzdított az Egyiptomban élő tízmillió kopt keresztény ellen, és „aláásta a nemzeti egységet”.

Egyiptomban a puccs óta a cenzúra leplezetlen ellenszenvvel viseltetik a testvériségpárti sajtó iránt: az al-Dzsazíra székházát júliusban a hadsereg egységei átkutatták és lezárták, hétfőn pedig a katari hírtelevízió három munkatársát kiutasították Egyiptomból azzal a váddal, hogy üzeneteket közvetítettek a Muzulmán Testvériség vezetése és a szervezet hívei között. Ebből annyi igaz, hogy az al-Dzsazíra a múlt héten leadott egy beszédet, amelyben a testvériség két vezetője, Mohamed el-Beltagi és Esszam el-Erian a hadsereg által kinevezett átmeneti kormány elleni tüntetésekre szólítja a mögöttük áló egyiptomiakat. Bár Beltagit azóta őrizetbe vették, ő és Erian mindeddig elkerülte azt a letartóztatási hullámot, amelyben a testvériség szellemi vezetője, Mohamed Badie és a politikai irányításért felelős helyettes, Khairat el-Shater rács mögé került.

Az ügyre az újságírók védelmével foglalkozó független New York-i szervezet, a Committee to Protect Journalists (CPJ) is felkapta a fejét, figyelmeztetve, hogy az átmeneti kormány „cenzorkampányt” indított a nem vele szimpatizáló egyiptomi és külföldi sajtó ellen. Ennek kapcsán a Christian Science Monitor riportja jegyzi meg, hogy Kairó most a szabadság szellemét próbálja meg visszazárni a palackba, hiszen a korábbi elnök, Hoszni Mubarak rezsimjét elsöprő forradalom sikerében jelentős szerepe volt annak a sajtónak, amelynek a jelenléte nagy lendületet adott ahhoz, hogy egyre több egyiptomi merje hallatni a hangját és menjen ki tüntetni a Tahrír térre.