Vége a Gripen-ügynek, lehet pecázni
– Főügyész úr! Lehetséges az, hogy Angliában és az Egyesült Államokban egy cég csak úgy „kivásárolja a bűneit?”
– Erre nem tudok válaszolni. Sőt, nem is szeretnék. Lezárták a nyomozást, ehhez joguk van. Én mint svéd föügyész nem tudok mit kezdeni ezzel.
– Mégis... ha jogilag ez lehetséges, hogy néz ez ki etikai szempontból? Mi ennek az üzenete?
– Etika? Mit is mondhatnék? Ilyen hatalmas összegü üzletek esetében az etika nem szokott túl nagy szerepet játszani. Etikusnak lenni bizony költséges dolog, mármint üzleti szempontból.
– Svédországban is lehetséges lenne egy ilyen alku?
– Nem. Egész biztosan nem.
– Hova kerül az önként vállalt pénzbírság összege?
– Nem tudom, ez az angolok és az amerikaiak ügye. Erről semmilyen tájékoztatást nem kaptam, így hát adni sem tudok.
– Tehát Ön is lezárta a nyomozást, mivel nem tudja a személyt azonosítani, aki a feltételezett korrupciós büncselekményt elkövette. Azért kényszerült erre a lépésre, mert az angolok és az amerikaiak lezérták az ügyet és ezzel elzárták az ön csatornáit is?
– No comment...
– Hogy éli meg ezt az ügyet? Hiszen évek munkája szállt el és most megy nyugdijba is. Keserű a szájíze?
– Ebben a pozícióban az ember nem foglalkozhat ilyesmivel. Az érzések magánügyek. Persze nem állítom, hogy mindez boldoggá tesz. Nem. Egyáltalán nem.
– Lehetséges lenne az, hogy borítékba teszi a Gripen ügy magyar vonatkozású iratait, bizonyítékait és elküldi Magyarországra?
– Szigorúan bizalmas és titkos anyagokról van szó, nem lehet csak úgy feladni postára, mint egy csomagot. tehát csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a magyar hatóságok ezt hivatalosan kérnék. Akkor igen.
– Ennyi volt? Most nyugdíjba megy és pecázgat?
– Például.