A lengyel politikai forr. Arlukowicz eddig a konzervatív-liberális Polgári Platform egyik legszigorúbb kritikusa volt. Elsősorban szociális és egészségügyi kérdésekben szólalt meg, hiszen ő maga gyermekorvos, tanít is Szcecinben, az ottani orosegyetemen. (Az életrajza szerint MBA (üzleti) diplomát is szerzett.) A negyven éves férfi nyolc éve kezdett politikai karriert, amikor az SLD és a Munkaunió közös listáján bekerült a városi tanácsba. Pár évvel később a szejmben folytatta, először az SLD-ből kivált szociálliberális csoport tagja volt, majd visszatért az anyapártba. Az oros-politikus nem utasította el a bulvársajtó érdeklődését, szívesen nyilatkozott nekik, szerepelt a kereskedelmi tévékben is családjával. Az elemzők szerint távozásának egyik oka az lehetett, hogy nem jött ki Grzegorz Napieralski pártelnökkel, aki a maga kezébe vette a párt irányítását, egyesek szerint vezérelvű formációt épít. Mindenesetre megerősítette a pártfegyelmet és megakadályozta, hogy a szcecini politikus saját frakciót alakítson a pártban. Arlukowicz egyébként nem volt formálisan tagja az SLD-nek. Most nem csak meglehetősen homályos kormányfeladatot vállalt el, de feltehetően átlép a kormánypárti képviselőcsoportba is. A varsói bennfentesek szerint Tusk megígérhette neki, a PO  listavezető helyét Szczecinben. Kérdés, hogy a liberálisok listáján is olyan sok szavazatot szerez-e, mint a baloldalon.

Az első bejelentés szerint Arlukowicznak a társadalomból kiszorult csoportokkal kell foglalkoznia. Ez meglehetősen nehéz feladatnak ígérkezik, hiszen Lengyelországban – hasonlóan Magyarországhoz – napirenden van a szociális kiadások csökkentése, az egészségügy reformja, a kórházak egy részének bezárása. A műtétekre hosszú várólisták vannak, az orvosok pedig Nyugat-Európába mennek, mert a fizetésük alig magasabb, mint Magyarországon. A PO egyes politikusai pedig néha igen furcsa kijelentéseket tettek. Például elhangzott, hogy az öregek gyógykezelésére kár pénzt kiadni, s hogy az egészségügy rossz állapotának és a várólistáknak nem az alulfinanszírozottság és a szervezetlenség az oka. – Erre emlékeztetett a Wprost internetes kiadásában Jerzy Wenderlich, az SLD képviselője.

Akárhogy is van, mindenesetre a lengyel politika átrendeződőben van – középre húz.

Tusk egyébként már korábban is megnyert magának politikusokat a tőle balra és jobbra álló pártokból is. Most azonban feltehetően arra szánta el magát, hogy ismét beszippant újabb erőket, például a konzervatív-jobboldali PJN (Lengyelország a legfontosabb) párt politikusait. Ezek fő ellenfele a  Jog és Igazságosság párt középutasai voltak, onnan léptek ki. A PO elkeseredetten küzd a választási győzelemért, de a közvélemény-kutatások szerint  erre most kevés esélye van, s számolnia kell azzal, hogy jelenlegi koalíciós partnere a Lengyel Parasztpárt nem hoz elegendő szavazatot. Akkor viszont a most javuló megítélésű SLD-vel is számolnia kell szövetségesként. Kérdés, hogy ezt egy ilyen átigazolás nem nehezíti-e meg?