Átvette a sajátos uniós kommunikációs gyakorlatot az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy is, aki szerdán azt mondta Ivo Joszipovics horvát elnöknek Brüsszelben, hogy a „héten jó hírek várhatók” a Bizottságtól a csatlakozási tárgyalások menetét illetően. A „jönnek a jó hírek” retorikáját egy nappal korábban José Manuel Barroso bizottsági elnök is bevetette, bár egy kicsit pontosabban fogalmazott, mert a pénteket jelölte meg a jó hír napjaként. Igaz, akkor ő maga Oroszországban lesz, a csúcstalálkozón, de majd a bővítési biztos bejelenti, amit kell.

A jó hírt azonban maga a Bizottság kiszivárogtatta, így ennek az egész titkolózásnak, sejtetésnek nincs különösebb értelme. S a hírnek az a lényege, hogy az Európai Bizottság pénteken közli: lezárhatónak tartja a még nyitott négy fejezetet, s a maga részéről uniós költségvetés-tervezési szempontból arra számít, hogy Horvátország 2013. július elsején lesz az Európai Unió tagja.

Hogy a folyamat ideig eljutott, egyértelműen a horvátok érdeme, akik felismerték, hogy még nagyon sokáig nem csatlakozhatnak, ha nem mutatnak fel érdemi haladást a kényes kérdésekben. A magyar elnökség pedig a háttérben igyekezett ösztökélni a zágrábi kormányt, de egyben a Bizottságot is, hogy még ebben a félévben záruljanak le a tárgyalások, s kezdődjék meg a ratifikációs folyamat.

Az Európai Parlament ugyan már februárban elismerte a zágrábi erőfeszítéseket, s a maga részéről elképzelhetőnek tartotta a csatlakozási egyezkedések befejezését június végén, de áttörésszerű eseményeket csak az utóbbi hetekben lehetett feljegyezni. Nagyobb figyelmet keltett, hogy Viviane Reding alapjogi biztos kedvezően értékelte a horvát igazságügyi reform menetét, s a versenyügyi kritériumoknak is kezdett megfelelni Zágráb. Ekkor ébredt fel az a néhány ország, amely óvatosabban kezelné a horvát csatlakozás kérdését, de egyben szorgalmazná a szerbek tagjelölti státusának megadását.

Ám a horvátok előretörése nyomán került elő hirtelen a Belgádhoz közeli búvóhelyéről Ratko Mladics, a boszniai szerbek volt vezére. S érdekes módon a héten előbb Borisz Tadics szerb, majd Ivo Joszipovics horvát elnök járt Brüsszelben, mindkettő találkozott a bátorító szavakkal nem fukarkodó Van Rompuy-jal. Aki azért a horvát vendégnek megemlítette, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárása után is folytatni kell a reformokat, bizonyítani kell, hogy az igazságügy átszervezése, a korrupció elleni harc és a háborús bűnösök elleni eljárás nem áll le. Utóbbi utalás emlékeztethette Joszipovicsot arra, hogy Serge Brammertz hágai főügyész  vegyes bizonyítványt állított ki a minap a zágrábi kormány együttműködéséről az ENSZ Biztonsági Tanácsában.

A franciák, a hollandok és a britek megfigyelés alatt tartanák a horvát helyzetet egészen a tényleges csatlakozásig. Ez nem igazán új követelés, mert az új tagországok esetében is ez volt a rend. De lehetséges, hogy a szokásosnál sűrűbben értékelik a horvátok teljesítményét a következő két évben. Nem arat viszont sikert az a francia felvetés, hogy a belépés után is a megfigyeltek listáján maradjanak a horvátok, mert etekintben igen rossz a romániai és a bulgáriai tapasztalat.

A Bizottság várható jó híre után – mint Polner Gergely szóvivő fogalmaz – éjjel-nappal dolgozni fog a magyar elnökség, hogy a Tanácsban végigvigye az ügyet. Ennek nyomán esetleg már június 21-én, a kormányközi egyeztetésen lezárhatják a tárgyalásokat. A lengyelek, akik július elsején veszik át a stafétabotot, azonban nyíltan beszélnek arról, hogy elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, amely szerint  a jövő hónap elején ők zárnák le a csatlakozási folyamatnak ezt a szakaszát, s aratnák le a magyar erőfeszítés gyümölcsét. A színfalak mögött igyekeznek is lassítani a haladást, hogy elnökségük elején saját sikerről számolhassanak be. Mi lett volna, ha Orbán Viktor kormányfő nem udvarol oly hevesen a varsói vezetésnek?