Ekkora győzelmet konzervatív párt Spanyolországban még soha nem aratott a rendszerváltás óta: a sokak által alábecsült Rajoy még José María Aznar 2000-es győzelmét is felülmúlta. Az országot gyakorlatilag a Néppárt fogja uralni: a májusi tartományi választásokon már a tartományok többségét megszerezték, és most még a szocialista bástyának számító Andalúziában is sikerült győzniük. A mélyponton lévő szocialisták hétfőre rendkívüli kongresszust hívnak össze.

A piacok egyelőre nem szavaznak türelmi időt Rajoynak, a madridi tőzsde reggel eséssel indított, és emelkedett a spanyol államkötvények kockázati felára is. Mindenki arra vár, hogy az új kormányfő  progaramot hirdessen: miként igyekszik visszaállítani a bizalmat Spanyolország iránt, csökkenteni a rekordot jelentő, 21,5 zázalékos munkanélküliséget, és a költségvetési hiányt, és beindítani a növekedést.

Ami a jövendőbeli spanyol miniszterelnököt illeti, még a spanyol lapok is úgy jellemzik, mint a tipikus vidéki tisztviselőt. Galíciában nőtt fel, nyugodt, vidéki életet áll, ragaszkodik a hagyományokhoz. Nagyapja a galíciai alaptörvény egyik kidolgozója volt, családja szilárdan hitte, hogy nagy jövő áll előtte. Diáktársai szerint is komoly, megbízható fiú volt: amikor mások lázadtak a Franco-rendszer ellen, vagy kipróbálták a drogokat, ő leginkább csak tanult. Arra kevesen számítottak, hogy valaha saját kezébe veszi a kezdeményezést. Rajoy későn, 41 évesen nősült, és bár többször vissza akarták küldeni Galíciába tartományi miniszterelnöknek, ő makacsul ellenállt a kényszernek.

José María Aznar 2003-ban jelölte ki utódjának, és bár azóta kétszer vesztette el a választásokat, kitartott, és ez a kitartás most beérett. Nagy feladatok várnak rá, hogy ki akarja vezetni Spanyolországot a válságból.