Szerbia a becslések szerint évente 750 millió eurónyi fegyvert és egyéb katonai felszerelést értékesít, Horvátország tavaly 143 millió eurót tehetett zsebre ugyanezért, a Bosznia-Hercegovinai Föderáció pedig 100 millió eurós forgalmat bonyolított le.

A szerbiai katonai termékek kétharmadát külföldiek vásárolják: elsősorban amerikaiak, olaszok, belgák és közel-keletiek. A legjelentősebb hat hadiipari vállalat még mindig állami tulajdonban van, így az állam köti a nagy üzleteket. Az Al Jazeera Balkans riporterének nyilatkozó Alekszandar Radics katonapolitikai elemző szerint Szerbiában a legnagyobb gondot az okozza, hogy sok tapasztalt szakember nyugdíjba vonult, mások külföldön keresik a boldogulásukat. A szakértő úgy látja, hogy az országnak a jövőben komoly kihívást jelent majd az új termékek bevezetése és a piacért folytatott harc is.

Míg 2012-ben Belgrád 25 millió eurót fektetett be ebbe az iparágba, Zágráb tíz év alatt csak 600 ezer eurót fordított erre a célra. Horvátország hadiiparát viszonylag kicsi magáncégek képezik, amelyek jó termékeket gyártanak aránylag olcsón, és kiváló marketingstratégiával értékesítenek külföldön. Előnyük a környező országok állami cégeivel szemben éppen az, hogy piaci alapon, nem pedig állami segédlettel működnek.

A Bosznia-Hercegovinai Föderáció a hadiipar fellendülését viszont az amerikai Howell Machine vállalattól reméli. Erdal Trhulj energetikai, bányászati és ipari miniszter tájékoztatása szerint a Howell Machine-nel tíz évre szóló szerződést ír alá a föderáció kormánya, amely tulajdonosa marad a szóban forgó öt boszniai fegyvergyárnak, de az amerikaiak fogják ezeket irányítani.

A szarajevói Zrak a Nyugat-Balkán legnagyobb optikai gyártója volt, de a háború óta a termelése drasztikusan csökkent: míg 1992 előtt több mint négyezer alkalmazottja volt, ma már mindössze néhány százan dolgoznak az üzemben. A termelés bővítését itt is a Howell-lel kötött megállapodástól remélik.