A rendszerváltást felidéző és az elmúlt negyed század belpolitikai fejleményeit elemző művében a szerző élesen bírálja elődjének, Václav Havelnek a közéleti szerepét. Ezt az álláspontját foglalta össze a Mladá fronta Dnes cseh napilaban szombaton megjelent interjújában.

Václav Klaus elnökként beszédet mond Václav Havel temetésén 2011 decemberében Stoyan Nenov / Reuters

Klaus úgy véli, hogy elődje antikommunista volt, mentálisan viszont a reformkommunistákhoz, de még inkább a jakobinusokhoz hasonlított, mert csak rombolni tudott, ráadásul önelégülten ünnepeltette önmagát.

– Ellenezte a hagyományos politikai demokráciát, utálta a politikai pártokat, amelyek helyett kedvenc polgári mozgalmait igyekezett helyzetbe hozni. Emiatt állandó ideológiai és politikai harcot vívtunk. Gyűlölte a piacgazdaságot, ami szerinte egyet jelent az elvtelen kufárkodással és átverésekkel, ugyanakkor más alternatívát képtelen volt megfogalmazni – vélekedett a cseh exelnök.

– Kétségtelen tény, hogy Václav Havel külföldön óriási tekintélynek örvendett és a csehszlovákiai bársonyos forradalom jelképeként tartották számon, ami országunk megítélésében kétségtelenül fontos volt. De ez a kritikátlan ajnározás azért túlzás. Példaként az 1990 februárjában lezajlott, közös, egyesült államokbeli látogatásunkat említem, amikor Václav Havel a Capitoliumban beszédet mondott, amelynek végén az amerikai képviselők percekig felállva tapsoltak. Az egész teremben csak én maradtam ülve. Ugyanis a rossz angolsággal előadott szónoklat bonyolult filozófiai gondolatfoszlányokat, értelmetlen társításokat tartalmazott. Fogadni mertem volna, hogy a jelenlévő amerikaiak semmit sem értettek ebből a zavaros megnyilvánulásból, de az élő jelképnek azért tapsoltak – emlékezett vissza Klaus.

Az újságíró megkérdezte tőle: ha valóban olyan volt az elődje, ahogy ő most lefesti, akkor a cseh belpolitikai életben annak idején jelentős politikai súllyal rendelkező Polgári Demokrata Párt (ODS) elnökeként miért nem állítottak más elnökjelöltet Václav Havellel szemben. – Utólag visszagondolva erre azt felelhetem, hogy szükséges rosszként elviseltük őt, de személy szerint állandó vitában álltam vele – válaszolta az interjúalany.

Václav Klaus ezzel a megnyilvánulásával és a könyvével néhány óra leforgása alatt nagy felzúdulást váltott ki, egyelőre csupán a világhálón. A Mladá fronta Dnes honlapján kommentek százai bírálják őt főleg azért, mert halott emberbe rúg bele, aki képtelen reagálni a vádaskodásaira.

Mások szerint Klaus mindig is féltékeny volt elődjének hazai és nemzetközi tekintélyére, ezért acsarkodik még ma is. „Az sem volt az ínyére, hogy amíg Havel elnök volt, nem burjánzott el a korrupció hazánkban, mert ő nevén nevezte a közvagyon megdézsmálóit, s ezért Klaus úr akkor még nem tömhette tele cinkostársainak a zsebeit" – írta az egyik hozzászóló.

Sokan pedig azt vetik a volt államfő szemére, hogy személy szerint semmit sem tett a rendszerváltásért, a letűnt rezsimben nem kis bérért a prágai Prognosztikai Intézetben múlatta az időt többek között Milos Zeman társaságában. Václav Havel viszont a cseh máskéntgondolkodó, vezéregyéniségként küzdött eszméinek valóra váltásáért, zaklatták őt a kommunista titkosrendőrök, s börtönbe is került. Nagy érdemeket szerzett abban is, hogy a rendszerváltás Csehszlovákiában is vérontás nélkül ment végbe. Minderről Václav Klaus alighanem tudatosan megfeledkezik – hangsúlyozta több kommentelő.