Glattfelder ­Béla (balra) és ­Jonathan Knott Móricz-Sabján Simon / Népszabadság

Magyar szót alig hallani, az erre sétáló turisták csodálkozó pillantást vetnek az üvegépítményre, mielőtt elvesznének a csülköt, „sült kolbit" és székelykáposztát kínáló bódék között.

A teljes magyar–brit egyetértés jegyében telik a megnyitó. ­Jonathan Knott nagykövet felidézi, hogy néhány nappal vagyunk Halloween után, ám a labirintussal senkit sem akartak ijesztgetni; igaz, az már ijesztő, milyen hatást gyakorol a felesleges szabályozás a vállalkozásokra. Dióhéjban: Európa lemarad Ázsia és Amerika mögött.

Glattfelder ­Béla államtitkár – kezében egy Akácméz feliratú üveggel – erős beleéléssel magyarázza, hogy a „burjánzó euró­pai bürokrácia" Magyarországnak is kárt okoz. Márpedig – így az államtitkár, és még mindig nem tudjuk, miért hozott mézet – a magyarok nem törvényeket gyártani akarnak, hanem termelni.

És tessék, kiderül végre, hogy Glattfelder EP-képviselői múltjának emléke a mézesüveg. A fideszes politikus azért küzdött (és küzd ma is), hogy az Európai Unió ne tiltsa meg az akác termesztését, mert akác nélkül ugyebár akácmézet termelni is nehéz, és mi szeretünk termelni.

Megtudjuk még, hogy a magyar kormány tagjai jobban szeretnek nemzetiszínű szalagokat átvágni, de ezt most nem sikerülhet, mert az államtitkár és a nagykövet mögött vörös szalag virít. Rögtönzött nyelvlecke keretében Jonathan Knott elárulja, hogy vörös szalagot vágni (cutting red tape) angolul annyit tesz: csökkenteni a bürokráciát. A vörös posztóvá lett szalagot így egy brit és egy magyar olló vágja át.

Aki besétál az ­EU-labirintusba, hamar ráébred, hogy nemcsak a város, hanem az útvesztő elnevezés is költői túlzás. Ide klausztrofóbiával is betérhet akárki (vigyázat, a brit nagykövetség installációja már csak pénteken és szombaton világosítja fel a nagyérdeműt), eltévedni ­garantáltan nem fog.

Persze nem is ez a lényeg, hanem a gazdasági növekedést agyonütő uniós bürokrácia leleplezése. Ezt rajzok és rövid szövegek szolgálják, például Steve, az autókereskedő története, aki – az adatvédelmi szabályok miatt – nem tud kérdőíveket kitöltetni az ügyfeleivel. Ennél is szomorúbb Hannah esete, ő arról álmodozik, hogy virágüzletet nyit, és egy remek növényvédő szerrel jóval több virágot tudna termeszteni, csakhogy a szer használatát ­BurEUcratiában nem engedélyezik.

Na és mit szóljon Bill, a halász, akit egyre több hatósági ellenőrzéssel zaklatnak, hiszen állategészségügyi szabályozást is kidolgoztak a bürokraták...

A szemerkélő őszi esőben városnéző buszokra vadásznak utasokat az Erzsébet téren, és árulnak kürtőskalácsot is, kétszer annyiért, mint a város egyéb részein. Ebben a környezetben kevesen vevők az idegölő ­uniós szabályok bemutatására, pedig a labirintus amúgy jó ötlet, tömörek és érthetőek a szövegek is – már csak az nem derül ki, mit kellene tennünk, ha megszánjuk Hannah-t vagy Billt.