Leon Panetta az Egyesült Államok legrégebbi és egyben egyik legbefolyásosabb kutatóintézetében, a washingtoni székhelyű Brookings Intézetben péntek este tartott előadásában rámutatott, hogy az elmúlt évben növekedett Izrael elszigeteltsége térségbeli partnereihez képest, és a közel-keleti békefolyamat vakvágányra került.

Bár megérti Izrael aggodalmait a Közel-Kelet mélyreható változása nyomán, Panetta leszögezte, hogy az arab tavasz új lehetőséget nyújthat Izraelnek egy biztosabb pozíció kiépítésére. Kulcsfontosságúnak nevezte, hogy Izrael állítsa helyre a jó kapcsolatokat az olyan országokkal, mint Egyiptom, Törökország és Jordánia, amelyek ugyancsak a régió stabilitásának fenntartásában érdekeltek.

Panetta szerint Izraelnek és Törökországnak közös érdeke, hogy kibéküljenek. Kijelentette, hogy ezt az üzenetet közvetíti a török vezetőknek is két hét múlva esedékes ankarai látogatásán. Egyiptommal kapcsolatban sürgette Izraelt, hogy aggodalmait ossza meg az új kairói vezetéssel, és inkább a fokozott párbeszédet, illetve együttműködést válassza, mintsem a távolodást. Arra is ösztökélte az izraeli vezetőket, hogy tegyenek többet a palesztinokkal való tárgyalások újraindításáért és a béke megkötéséért.

„Üljenek vissza ahhoz az átkozott tárgyalóasztalhoz!" - a tőle megszokott szókimondó stílusban így fogalmazott előadása után Panetta arra az újságírói kérdésre válaszolva, hogy Izraelnek konkrétan mit kellene tennie az izraeli-palesztin konfliktus békés rendezésének érdekében.

A Pentagon vezetője hangsúlyozta azt is, hogy az Egyesült Államok egy tapodtat sem hátrál, ha Izrael biztonságának kérdéséről van szó. Azt ígérte, megakadályozza, hogy Irán atomfegyverre tegyen szert. Ugyanakkor megismételte, hogy Washington a diplomácia és a szankciók együttes alkalmazását tartja a legmegfelelőbb eszköznek Irán féken tartására, egy esetleges katonai művelet csak az utolsó lépés lehet.

"Nem létezik nagyobb veszély a Közel-Kelet biztonságára és boldogulására nézve, mint egy atomfegyverekkel rendelkező Irán" - fejtegette Panetta, hozzátéve, hogy egy katonai csapás legfeljebb egy-két évre vetné vissza az iráni atomprogramot, ugyanakkor azzal a kockázattal járna, hogy növekedne Irán térségbeli támogatottsága, nem is beszélve a gazdasági következményekről.