Pénteken a kelet-afrikai regionális kereskedelmi szervezet, az IGAD országai ultimátumot adtak Dél-Szudánnak az országban 12 napja tartó erőszak megfékezésére. Ennek az ultimátumnak az értelmében a két nagy ellenfél, Salva Kiir elnök és Riek Machar volt alelnök négy napot kap arra, hogy szemtől szembe tárgyaljon a politikai megoldásról, máskülönben az IGAD-országok – Kenya, Uganda, Etiópia, Dzsibuti, Szomália és Szudán – „további lépéseket” tesznek az ügyben.

Hogy ezek a további lépések mit jelentek, arra a csúcs zárónyilatkozata nem tér ki, de a harcok több mint ezer halottja és százezer menekültje után Kiir kormánya a pénteki IGAD-csúcson egyoldalú tűzszünetet vállalt. Nairobiba a dél-szudáni elnök egyébként nem ment el, Machart pedig meg se hívták, a zárónyilatkozat viszont őt is felszólítja, hogy hagyja abba a fegyverrel vívott harcot, és üljön le tárgyalni a politikai megoldásról.

A világ legfiatalabb országában két hete vasárnap robbant a feszültség az elnöki gárda Kiirhez, illetve Macharhoz hű egységei között, a dzsúbai laktanyákból Dél-Szudán öt szövetségi államára átterjedő harcok ENSZ-becslések szerint szedtek eddig jóval ezer feletti halálos áldozatot. Több mint százezer ember vált földönfutóvá. Közülük hatvanezer ENSZ-létesítményekben keresett menedéket az erőszak elől. Dél-Szudánban az ENSZ-nek jelenleg 6800 békefenntartója és 700 rendőre van. A Biztonsági Tqanács pedig a héten döntött létszámbővítésről, amelynek keretében még 5700 kéksisakost fognak az afrikai országba küldeni.

A konfliktus szálai júniusig nyúlnak vissza, amikor Kiir a teljes kormányával együtt Machart is menesztette. Machar ezután a Dél-Szudán függetlenségéért 22 éven át küzdő jelenlegi kormánypárt, a Szudáni Népi Felszabadítási Mozgalom (SPLM) szakadár frakciójának az élére állt.

Az IGAD pénteki nairobi csúcsán Uhuru Kenyatta kenyai elnök javaslatot tett arra, hogy közvetítőket jelöljenek ki a két fél között. Ezek egyike Kenyatta szerint Seyoum Mesfin volt etióp külügyminiszter, a másik pedig Lazaro Sumbeiywo kenyai tábornok lehetne, aki közvetített az SPLM és a szudáni vezetés között is a 2005-ös békeszerződés megkötéséig vezető úton. A békeszerződés tette lehetővé, hogy Dél-Szudán tavalyelőtt nyáron kikiáltsa a függetlenségét. Eközben jelentkezett már közvetítőként az a Kína is, amely különmegbízottat küldött Dél-Szudánba. Emögött valószínűleg inkább gazdasági aggályok állnak: a kínaiak veszik meg Dél-Szudán szinte minden olaját, a harcok pedig a kitermelést veszélyeztetik azután, hogy Machar egységei az északi Unity államban több olajkutat és egy olajmezőt is sikerült elfoglalniuk. Dél-Szudán GDP-jének a 98 százaléka az olajbevételekből származik.

A nagy küzdelem most Felső Nílus szövetségi államért folyik, amelynek a fővárosából, Malakalból most egymásnak homlokegyenest ellentmondó hírek érkeznek: amíg Philip Aguer, a hadsereg szóvivője szerint Malakal száz százalékban kormányzati kézen van, az ellenzéki lázadók azt állítják, hogy ők győztek, Simon Kun Poch kormányzó pedig már menekülőre is fogta a dolgot.

A konfliktusnak van etnikai színezete is, Kiir ugyanis a legnagyobb törzs, a dinka tagja, Machar viszont a második legnagyobbhoz, a nuerhez tartozik. A nurek előszeretettel vádolják a dinkákat a politikai hatalom kisajátításával, ami miatt Machar illegitim elnöknek tartja Kiirt. Machar szerint az sem igaz, amit az elnök közvetlenül a harcok kitörése után jelentett be, vagyis hogy a harcok egy puccskísérlet miatt törtek ki, de ezt a kormányerők végül meghiúsították.