Újság és busz nélkül maradt Itália
Majdnem teljes volt a hírcsend pénteken Olaszországban az újságírók országos szövetsége (FNSI) által meghirdetett sztrájkon. A legnagyobb példányszámú napilapok nem jelentek meg, kivéve a médiacézár-miniszterelnök Silvio Berlusconi birtokolta lapokat. A közszolgálati és kereskedelmi televíziók-rádiók hírműsorai helyett sztrájkfelhívást olvastak fel. Nem frissítették az internetes hírportálokat sem.
„Az információ-szolgáltatás felfüggesztése azt mutatja meg, mekkora csenddel szembesülnének az olaszok a kormány igazságügyi-média törvényével” – hangoztatta az FNSI. Az egynapos sztrájk viszont nem állította le a hatósági lehallgatások és ezek sajtóközlését korlátozó törvénytervezet parlamenti útját.
„Ha nem az én kormányom javasolta volna, a sajtó nem tiltakozna ellene” – üzente Berlusconi, aki elmondása szerint régóta nem néz tévéhíradót, nem olvas újságot (még a sajátjait sem), mert csak felidegesíti magát.
A sztrájk azonban az újságírókat is megosztotta. Miként a sztrájkhoz csatlakozó Avvenire, a püspöki kar napilapjának még csütörtöki vezércikke írta: egyáltalán nem biztos, hogy a hallgatás volt a legmegfelelőbb eszköz arra, hogy a közvéleménnyel tudassák, az információhoz való hozzájutás kollektív joga forog veszélyben. „A sajtószakmának megvannak a szabályai. Ha törvénnyel tesznek az újságírókra szájkosarat, az olvasókat taszítják szolgasorba!” – írta az Avvenire.
Az olaszok hozzászoktak az évente kétezer sztrájkhoz, és most is inkább a közlekedési dolgozók hétvége előtti 24 órás munkabeszüntetése érintette őket érzékenyen. Vasutasok, buszvezetők, metrósok a két éve lejárt ágazati szerződésük megújítását követelték. Ám a gazdasági válságot a nyár eleji újabb nyugdíjreformmal is a bőrén tapasztaló közvélemény figyelmét nem kerülték el az egyre feszültebb tüntetések szlogenjei. Nem munkát és bért, hanem politikaváltást követelnek.
A hetvenes éveket idézi a gyárbezárások ellen tiltakozó Fiat-munkások harca a rendőrökkel („Nem szégyellitek magatokat, ti is olyan szegények vagytok mint mi!” – kiabálják a gumibotozó rendőröknek a munkások.) Az utóbbi napokban a legnagyobb szakszervezet, a CGIL rendezett általános sztrájkot a kormány megszorító csomagja ellen, amellyel szemben az ellenzéki pártok is tüntettek.
A bíróságokon a Berlusconi-kormány igazságügyi reformja miatt sztrájkolnak, a tartományi elnökök (a kormánypártiak is) a pénzügyminiszter költségvetési elképzelései ellen. A rendőrök közölték: az utcára vonulnak, ha elveszik tőlük 13. havi fizetésüket. A római egyetemen a tanárok éjszaka vizsgáztatnak az oktatási támogatás-csökkentés miatt. „Én vagyok a legnépszerűbb politikus Európában!” – ismétli Silvio Berlusconi, azzal fenyegetve, hogy ha a szövetségesei nem szavazzák meg az újabb gazdasági csomagot, az egész kormány csomagolhat. „A nehéz időkben bátorságra van szükség” – hirdeti Berlusconi, és ez a jelszava a kormányfő leváltására készülő volt szövetségeseknek és az ellenzékieknek is.
