Az érintett rendőrök 2005-ben kamaszokat üldöztek egy párizsi elővárosban. A fiatalok bemenekültek egy trafóházba, ahol áramütés érte őket, és meghaltak. Emiatt három hétig tartó zavargások kezdődtek több nagyvárosi peremkerületben.

A két rendőr ellen 2010-ben rendelt el életveszélyes helyzetbe került emberek cserbenhagyásának vádjával büntetőbírósági eljárást két független vizsgálóbíró, az ügyészség azonban rögtön fellebbezést nyújtott be a döntés ellen, amelyet a párizsi fellebbviteli bíróság 2011 áprilisában jóváhagyott. Az ügyészség azért kérte a vád ejtését, mert úgy ítélte meg, hogy a rendőrök nem tudták, hogy az előlük menekülők elbújtak a trafóházban.

A semmítőszékhez a meghalt fiatalok szülei fordultak. Ügyvédjük szerint a cserbenhagyás büntette attól a pillanattól érvényes, amikor az egyik rendőr azt feltételezte, hogy a kamaszok bejutottak a villamos művek területére, és nem avatkozott be. Ez a rendőr a társaival folytatott beszélgetésről készült hangfelvételen azt mondta: „Ha bemennek a villamos művek telepére, nem adok sokat az életükért". A vizsgálat során a megvádolt rendőrök beismerték, hogy hallották az idézett szavakat.

A rendőrség belső vizsgálata 2009-ben "hanyagságot" állapított meg a két rendőrnél, de nem függesztették fel őket. Az ezt követő ügyészségi eljárás pedig azt állapította meg, hogy a rendőrök a helyszínen úgy ítélték meg, a fiatalok elhagyták a villamos művek területét.

A zavargások 2005. október 27-én kezdődtek a 28 ezres lélekszámú Clichy-sous-Bois-ban, és néhány nappal később az egész országra kiterjedtek: november 17-ig 10 ezer gépkocsit és háromszáz középületet gyújtottak fel Franciaországban. Az összecsapások során 130 rendőr és randalírozó sérült meg.