Az ANSA olasz hírügynökség vasárnapi jelentése szerint Mario Cereghino és Giuseppe Casarrube történészek az archívumok között egy 1943. október 19-én keltezett táviratra és egy 1944. november 10-én írt levélre bukkantak.

XII. Pius a Jad Vasem múzeumban. Kétes a pápa megítélése

Táviratában Harold Tittman, aki akkoriban az Egyesült Államok Szentszék mellé akkreditált küldötte volt, arról értesítette Washingtont: találkozott a pápával azokban a napokban, amikor a római gettót felszámolták, és az olasz fővárosban élő zsidókat deportálták. A szentatyát azonban ez láthatóan nem indította meg. Ehelyett a Róma környékén tanyázó "kommunista bandák" jelenléte váltott ki belőle aggodalmat, és arra panaszkodott, hogy nincs elég rendőr a "felelőtlen személyek" erőszakos cselekményeinek a feltartóztatására arra az időszakra, amikor a németek már kivonultak az örök városból, de a szövetséges csapatok még nem vonultak be oda. A "felelőtlen elemek" és a "kommunista bandák" kifejezések alatt a pápa az olasz ellenállást értette.

A másik dokumentumot, 1944. november 10-i keltezéssel D'Arcy Osborne vatikáni brit nagykövet írta Anthony Eden külügyminiszternek.

Azokban a napokban Adolf Eichmann parancsnoksága alatt az SS-különítmények 400 ezer magyar zsidót küldtek a haláltáborokba. Arra a felvetésre, hogy a pápa nyíltan emelje fel a szavát a magyar zsidók elleni bánásmód miatt, XII. Pius közölte: az oroszok által a lengyelek és a balti népek ellen elkövetett erőszakos cselekmények elítélésén gondolkodik. A másik kérdésről nem döntött, és még ha meg is teszi, az elítélés mindenképpen névtelenül történne - mondta.