Dacsics és Thaci sorrendben immár nyolcadik találkozóján - Catherine Ashton uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő közreműködésével - most a legnehezebb kérdésben, az észak-koszovói szerbek helyzetét illetően próbálnak áttörést elérni. Az albán többségű Koszovó, Szerbia egykori tartománya 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét, amelyet azonban Belgrád nem ismer el.

Szerbia csatlakozni szeretne az Európai Unióhoz, és már hivatalos tagjelöltnek számít, de időpontot még nem kapott a csatlakozási tárgyalások tényleges megkezdésére. Koszovó egyelőre társulási megállapodást szeretne kötni az EU-val. Brüsszel az előrelépést ahhoz a feltételhez köti, hogy Belgrád és Pristina normalizálja kétoldalú viszonyát.

A 27 uniós tagország közül 22 elismeri Koszovó függetlenségét, Ciprus, Görögország, Románia, Spanyolország és Szlovákia azonban nem. Mivel tehát a státuskérdésben nincs egységes uniós álláspont, Brüsszel a Belgrád-Pristina viszony rendezésének alapjaként egyelőre nem követelheti meg, hogy Szerbia ismerje el Koszovót. Így a diplomatáknak olyan megoldást kell kimunkálniuk - a politikusoknak pedig a saját hátterüket jelentő erőkkel elfogadtatniuk -, amely megkerüli a jogállás alapvető kérdését, mégis megnyugtató választ talál a vitás kérdésekre.

Ezek közt a legsúlyosabb probléma az Észak-Koszovóban regionális többséget alkotó szerbek helyzetének rendezetlensége. Az eddigi egyeztetések során odáig már eljutottak, hogy a térség négy szerb települése - Kosovska Mitrovca, Zvecan, Zubin Potok és - önkormányzati szövetséget alakíthat majd. Az viszont egyelőre tisztázatlan, hogy mire terjedhet ki e szövetség jogköre. A koszovói albán kormányzat hírek szerint viszonylag könnyű szívvel belemenne abba, hogy a szerbek maguk intézhessék a térségben az oktatásügy, az egészségügy, valamint a területfejlesztés kérdéseit. A szerbek azonban saját fenntartású helyi rendőrséget is akarnak, valamint saját maguk kívánnák kinevezni a bírákat.

Enver Hoxhaj koszovói külügyminiszter minapi párizsi nyilatkozata szerint Pristina számára az észak-koszovói szerbek autonómiája elfogadhatatlan lenne, ugyanis kezelhetetlen helyzetet eredményezne.

Bosznia-Hercegovinában, az egykori Jugoszlávia egyik utódállamában - a közös szövetségi állam széthullását kísérő véres háború után - olyan modellt alakítottak ki, amelyben a boszniai Szerb Köztársaság valóságos állam az államban, Bosznia-Hercegovina állami működőképessége pedig meglehetősen csökevényes. E modell "importálásáról" a koszovói albán vezetés hallani sem akar. 

A szerbek ugyanakkor azt hangoztatják: már Martti Ahtisaari ENSZ-megbízott 2007-ben kidolgozott koszovói rendezési terve is több jogkört irányzott elő a koszovói szerbeknek, mint amennyit eddig Ashton - közvetítőként - felkínált. A szerbek szerint az eddigi brüsszeli ajánlatok "Ahtisaari mínuszként" jellemezhetőek. A Blic című belgrádi lap ugyanakkor tudni véli, hogy Brüsszelben egyfajta "Ahtisaari plusz" ajánlatcsomagon dolgoznak, készülődve a keddi újabb találkozóra. Ashton a tervek szerint április 16-án készíti el jelentését arról, sikerült-e annyit előrehaladni a szerb-koszovói viszony rendezésének útján, hogy indokolt lehet az EU-csatlakozási tárgyalások kezdési időpontjának megadása a szerbeknek.

Rasim Ljajics szerb miniszterelnök-helyettes annak az aggodalmának adott hangot, hogy ha most nem sikerül áttörést elérni, akkor Szerbia nem egy, hanem két évre is parkoló pályára kerülhet. Jövőre ugyanis európai parlamenti választásokat tartanak, majd annak fényében újraalakítják az Európai Bizottságot, az unió központi javaslattevő-végrehajtó intézményét, és eközben az EU-nak Ljajics szerint nem lesz ideje, energiája Belgrádra figyelni.