A pozsonyi magyar napilap kommentárjában az MKP mai állapotát elemzi a párt szombati tisztújító kongresszusa előtt. Rámutat: Berényi József jelenlegi pártelnök mellett elődjét, Csáky Pált is jelölték a tisztségre, a végső döntés azt is megmutatja, hogy az MKP-nak milyen céljai lehetnek a következő négy évben. "A célok józan meghatározása ugyanis legalább akkora kihívást jelent, mint a személyi kérdések" - véli Tokár Géza, a szerző.

Szerinte Berényi hálátlan időszakban vette át a párt vezetését, de lényegében sikeres volt. "A helyhatósági választásokon a párt jelöltjei már győzelmeket tudtak aratni, helyi szinten a vártnál kisebb mértékű pozícióvesztést szenvedett el az MKP, és több fontos pozíciót megszerzett" - írja a szerző.

"Az országos támogatottságot tekintve a párt helyzete nem romlott, de nem is javult: a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb környékén ingadozik, ami a jelenlegi körülmények között ugyanúgy eladható sikerként, mint kudarcként" - állapítja meg Tokár. Úgy látja: Berényi kezéből ugyanakkor a nyilvánossággal való kommunikáció terén kicsúszott az irányítás: kevéssé van jelen a köztudatban, sokszor nem tudni, mi a véleménye fontos kérdésekben, miközben a nyáron gyakorlatilag leírt Csáky Pál "surranópályán", az interneten és a hírportálokon vált ismét olyan személyiséggé, aki markáns, de vállalható véleményeket fogalmaz meg az aktuális politikai történésekről. Éppen ezért tekintik néhányan újra vonzó alternatívának a pártvezetés élén. Harmadik lehetőség valószínűleg hosszú évekig nem lesz, a párt eddig nem tudott kinevelni és felépíteni egy olyan fiatal politikust, aki kimondottan közkedvelt lenne a nyilvánosság körében.

Az MKP-nak a személyi kérdésekkel együtt a párt további útjáról is dönteni kell. "Egyrészt fennáll a veszélye annak, hogy egy kevésbé látható pártvezetés végképp perifériára taszítja az MKP-t, nem lehet majd hallani, érezni, milyen alternatívát kínálhat a kisebbségi formáció. A túlzott, néhol már agresszióba hajló rámenősség és opportunizmus pedig már a gyakorlatban is megmutatta, hová vezet: a szavazók felének elveszítéséhez, a parlamentből való kipottyanáshoz" - mutat rá a szerző.

Szerinte "az MKP a pártszakadás előtt egyébként kimondottan sikeresen birkózott meg ugyanezekkel a dilemmákkal", mert "egy karizmatikus politikus irányításával sikerült összefogni a nagyobb érdekcsoportokat, mindenkinek elegendő teret és lehetőséget adva a kibontakozáshoz". "Ez a kényes erőegyensúly borult fel 2007 márciusában Bugár Béla leváltásával, az MKP ideológiai sokszínűsége
megbomlott, a párt pedig hosszú távon erős riválist kapott. A körülmények tehát megváltoztak, de az MKP előtt álló kihívás nem: taktikusan minél több személyt bevonni a pártvezetés munkájába, hogy senki se érezze magát megsértve, és a lehetőségek, nem pedig a valóságtól elrugaszkodott víziók függvényében politizálni" - fejeződik be az Új Szó kommentárja.