Az újság szerint akik azt hiszik, hogy a szőnyegen helyet kapott 1848-as térkép „Magyarország lappangó területi igényeit kívánja kifejezni, vagy hogy az egykor a Monarchiához tartozó nemzeteknek kíván átvitt értelemben üzenni, azok tévednek”. „Ha valamikor, akkor abban az évben a magyarok példát mutattak Európának. Amellett, hogy megszabadultak a császári befolyástól, felzárkóztak a korabeli fejlődés irányvonalához, s ha csak közvetve is, de hozzájárultak Európa későbbi demokratizálódásához. Elsősorban ezt jelképezi az Európa Parlament folyosóján elhelyezett szőnyeg, és nem azt, hogy a magyarok emlékeztetik a környező népeket: lesz ez még így se, ahogy most van" - írja a szerző.

Veres István szerint bizonyos szlovák és román nacionalista politikusok prédikációja egyáltalán nem meglepő, annál figyelemreméltóbb, hogy a Mikulás Dzurinda vezette szlovák külügyminisztérium is „elszólta magát”, azzal a nyilatkozattal, hogy Nagy-Magyarország térképe a történelemkönyvekbe való, nem pedig az Európa Parlamentbe. „A magyar forradalom létjogosultságára hivatkozva nem magyarázhatták volna meg a szlovák közvélemény előtt a szőnyeget, a szlovák nemzetébresztők (meg a románok, a szerbek, a horvátok) ugyanis akkor a császáriak oldalán harcoltak. Legjobb lett volna, ha Dzurindáék nem kommentálják az ügyet, így viszont legalább mindenki számára nyilvánvaló, kinél van a piros hetes meg a zöld alsó” - mutat rá a szerző.

Kifejti, hogy a saját történelméhez mindenkinek joga van, s ha Szlovákia egyszer uniós elnöki posztra kerül, legóból kirakhatják az Európa Parlament folyosóján a Nagymorva Birodalom térképét, valószínűleg senkit nem fog érdekelni, mi több, apropója sem lesz, ahogy negyvennyolcnak nagyon is van a modern Európa fejlődéstörténetében. Slota hiába példálózik Németországgal meg a Harmadik Birodalommal, az egy pár éves ámokfutás volt, a történelmi Magyarország viszont, akárhogy számoljuk, csak kihúzta ezer évig, tehát volt valami kis létjogosultsága.

„De miért nem akarnak erre egyesek (sem nálunk, sem nyugaton) emlékezni? Valószínűleg azért, mert tudják, hogy ez az ország kilencven éve nem volt korrekt módon felosztva. Ennek hatásait pedig ma is érezzük, ma is ez kelti a feszültséget. Ki kellene hát ezt a közös múltat valahogy beszélni. Félő viszont, hogy erre csak dédunokáink lesznek képesek” - záródik az Új Szó jegyzete.