A romák helyzetének javítását célzó uniós intézkedésekről szervezett vitát az Európai Parlament, amely kétnapos plenáris ülést tart Brüsszelben. A téma azért került a figyelem előterébe, mert a jövő heti csúcstalálkozón az állam- és kormányfők is várhatóan állást foglalnak a kérdésben, amelyhez a képviselők fontos adalékokkal kívánnak hozzájárulni.

A francia elnökség nevében Jean-Pierre Jouyet Európa-ügyi miniszter azt mondta, a Európa Tanácsa rendkívül fontosnak tartja a romák helyzetének javítását és alapvető jogaik garantálását, és a készülő uniós szociális intézkedéscsomag új lendületet adhat a diszkrimináció elleni fellépésnek is. Jouyet felszólította az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kulturális, az oktatás-, a lakás-, és foglalkoztatáspolitikában, valamint az egészség- és igazságügyben fordítsanak kiemelt figyelmet a romák helyzetére. Az ET – amely 2010-re jelentést vár az Európai Bizottságtól – azt szorgalmazza, hogy 2009-ben és 2010-ben ennek érdekében jobban használják fel a strukturális alapokat.

– A romák integrációja közös feladat – hangoztatta Vladimir Spidla foglalkoztatási, szociális és esélyegyenlőségi biztos, aki szerint a szeptemberben, Brüsszelben tartott első roma-csúcs megmutatta, „küzdeni akarunk az európai romák társadalmi kirekesztése ellen”. A biztos szerint a roma kisebbségnek is kezdeményezőként kell fellépnie, és részt kell vennie az őket érintő politikák végrehajtásában.

A bizottsági hozzáállást azonban élesen bírálta a vitában Mohácsi Viktória, aki a liberális frakció vezérszónokaként szólalt fel. A képviselőnő emlékeztetett rá: a törvényhozás még január 31-én olyan romastratégia megalkotására kérte az Európai Bizottságot, amely az oktatást, a lakhatást, a foglalkoztatást és az egészségügyet prioritásként kezeli. Ám Mohácsi úgy látja: a bizottsági anyag kísértetiesen emlékeztet a szocialista diktatúrák propagandajelentéseire, a valóságban ugyanis „a romák még mindig táborokban, gettókban élnek naponta szembesülve megaláztatással, diszkriminációval, legrosszabb esetben nyílt, rasszista támadásokkal, aminek eredményeként csak Olaszországból mintegy 30 ezer roma vándorol az unió területén, hogy valamelyik tagállamban végre otthonra leljen”.

A vitában megszólaló többi magyar képviselő közül Járóka Lívia, a néppárti frakció vezérszónoka azt mondta: tavaly sikerült haladást elérni abban, hogy európai szinten elismerjék: a mélyszegénységben élő tízmillió roma befogadása, jogainak érvényre juttatása az európai társadalmak közös érdeke. A tagállamok költségvetései és eddigi eredményei azonban szerinte nem azt bizonyítják, hogy valóban hatékonyan kezelnék a problémát, és „az EU-s forrásokból finanszírozott szórványprojektek nem hoztak átütő eredményt”.

– Európa legnagyobb létszámú kisebbségének élethelyzete nyugodtan nevezhető fejlődővilágbelinek – mondta Kósáné Kovács Magda (szocialista. – A 10–12 millió embernek azonnali, koncentrált, célzott külső segítség nélkül nincs esélye a szegénységből és a kirekesztettségből való kitörésre – tette hozzá. – Európa évtizedekkel túlhaladta már azt az időpontot, amikor távolságtartással szemlélhette, hogy területén ilyen gazdasági potenciál mellett generációkon átörökített teljes társadalmi leszakadásban ekkora tömegek éljenek – folytatta Kósáné, hozzátéve: a frissen csatlakozott és tagjelölt országokban a romák helyzete a bővítés után vagy annak reményében sem változott meg alapvetően. Ugyanakkor napról-napra nyíltabb szélsőséges nézetek egyik hívószava lesz Európában a cigánygyűlölet, amelynek megálljt kell parancsolnunk.

A szocialista Lévai Katalin azt mondta: az európai diszkrimináció-ellenes elkötelezettség ellenére „a valóságban a romák európai integrációja lehangoló képet mutat”. Szerinte „az európai gazdasági válság idején könnyű bűnbakot találni a legsérülékenyebb társadalmi csoportok képviselőiben, azaz szaporodnak a romák elleni erőszakos cselekedetek, ártatlan emberek elleni, nemegyszer halálos kimenetelű támadások. – Ilyen helyzetben nem lehet megoldás diszkriminatív ujjlenyomatok gyűjtése, vagy erőszakszervezetek, gárdák létrejötte. Az igazi válasz az európai romastratégia kidolgozása lehetne, amely öt területre épül: oktatásra, foglalkoztatásra, lakhatásra, egészségügyre és aktív társadalmi részvételre a romák részéről. – Európai romapolitika nélkül nincs nemzeti romapolitika sem – vélte Lévai.